Nyilvánvaló, hogy a sokan hozzád hasonlóan úgy látják, hogy a totális háború kiszolgálásában nem jeleskedtünk. Nos, ami azt illeti, a törökök mellett, Magyarország biztosítja az ukrán hadsereg üzemanyagellátását; ami magyarra lefordítva azt jelenti, hogy ha valóban Ukrajna ellen játszanánk és leállítanánk a szállítmányokat, úgy valószínűleg két három napon belül a hozzád képest századrangú színészből a médiaoligarchák segítségével elnökké lett Zelenszkij és népes amerikai "tanácsadókból", tévésekből álló kormánya max tologathatná az ukrán hadsereg harcjárműveit. (...)
Ám egy háborút csak akkor szabad elkezdeni vagy folytatni, ha van remény a győzelemre. A győzelemre egy hatezer töltetes atomhatalommal szemben nincs esély. A békére 2022. áprilisában viszont volt esély, ám nyugati barátaink jelesül az angol miniszterelnök és a német kancellár felállította az ukrán delegációt a tárgyalóasztaltól és az ország ifjúságát visszaparancsolta a harcmezőre. (...)
Néha úgy érzem, hogy Smaragd Város lakói ( a baloldali éttermiségiek), a rózsaszín napszemüvegben járják a világot és csak egymással tudnak vagy hajlandóak kapcsolatba lépni, és így tényleg könnyen elhiszik, hogy a palermói sofőrt, pincért, hotelportást éppen az érdekli, hogy a kedves vendég mit gondol a háborúról. Erre mondja a bírói gyakorlat életszerűtlen. Mert őket nem a háború, hanem a béke érdekli.
Természetesen ezeket a gondolatokat én is szívesen megosztanám valamelyik nemzetközi glam magazin hasábjain, ám erre mára már semmi esélyem sem maradt: részben, mert ezek a termékek olyanok, mint a víz, a legkisebb ellenállást választják, a medret, amit a tematizáló és narráló média hatalom kijelöl a számukra, részben mert maguk is részei ennek a soft power-nek. Ezért kellett önálló tematizáló és narráló teret létrehoznia a jobboldalnak és ezért vagyok most itt.”
Nyitókép: Ficsor Márton