„A Twitterre felpakolt videók alapján a francia városokat önfeledten szétverő és kifosztó csőcselék egy jelentős részét bizony a bennszülöttek adják. Élvezettel szarnak oda, ahonnan esznek. Így ment ez arrafelé már ‘68-ban is. Az úgynevezett migránsbűnözés nem ok, hanem okozat, a vége pedig a városi ökoszisztéma összeomlása lesz.
A »lázadók« derékhada persze a külvárosi gettók másod- és harmadgenerációs ifjú bevándorlóiból áll, ami természetes, mert egyrészt ráérnek, másrészt a fél életüket a rendőrséggel való verekedéssel töltötték. Tapasztaltak, komoly rutinnal bírnak, nem ijednek meg néhány gumilövedéktől és némi könnygáztól. Köszönhető ez annak, hogy tényleg az égadta világon semmi értelme nem volt a betelepítésüknek.
Valamikor a ‘60-as, ‘70-es években, amikor a francia nehézipar még létezett, valahol valakik kitalálták, hogy rengeteg munkásra lesz szükségük, amit a legegyszerűbben a volt gyarmataikról szerezhetnek be. Azok frankofón népek, beszélik a nyelvet, többé-kevésbé szobatiszták, biztos alkalmasak lesznek kohásznak és bányásznak. Aztán – mint a nyugati világban lassan minden – a projekt a Sorbonne Egyetem kiválóan képzett muciológusainak kezébe került, akik nem voltak restek eltéríteni. Nem a nehézipari környékre telepítették a gazdaságból hiányzó afrikaiakat, hanem összeadták a szovjet tudományosságot a francia humanizmussal, és hatalmas kolóniákat építettek betonból azon városok köré, amelyek pont nem igényeltek friss húst.
A tervük az volt, hogy most megmutatják mindenkinek, működik a társadalomtervezés, helyes elméletekből képesek lesznek sikeres gyakorlatot faragni. Azzal számoltak, hogy izgalmas, élő, lüktető és prosperáló közösségek jönnek létre a nagyvárosok peremén a szovjet mintára épített panelrengetegben.
HÁT, AZ IZGALOM ÉS A LÜKTETÉS ÖSSZEJÖTT, A PROSPERITÁS NEM ANNYIRA.