„A dolog már érlelődött, de azért inkább csak a vágyvezérelt média hitt abban, hogy Jevgenyij Prigozsin felfordulást csinál. A Wagner csoport egyre inkább elszabadult hajóágyúként viselkedő vezetője előbb csak a populista politikusokhoz vagy az udvari bolondokhoz hasonlóan kezdte el osztani a (fél)igazságot, majd végül el is hitte, hogy ő a kiválasztott, és el is indult igazságot tenni, hogy »megállítsa a gonoszt«, azaz olvasatában az orosz katonai vezetést. Ezt másképp úgy hívják, hogy katonai puccs, háborús körülmények között pedig hazaárulás. Úgy tűnik, hogy az orosz vezetés kicsit megkésve észlelte, hogy Prigozsin önértékelési zavarában mértéket vesztett, nélkülözhetetlennek gondolta magát, és már nemcsak dumál, trollkodik, hanem komolyan is gondolja, amit mond. Végül a Kreml lépett, mire a kétségbeesett Prigozsin mindent egy lapra feltéve elszabadult.
Éjszaka van, s ami most Oroszországban történik, azzal kapcsolatban az a bölcsesség jut az eszembe, hogy a reggel mindig bölcsebb az esténél. De nézzük, amit eddig tudunk. A Wagner utóbbi időben egyre szabadszájúbb vezére önmagát is felül- vagy alul múlva még nap közben a sajtószolgálata által közzétett félórás videó üzenetben emelte a tétet a Szergej Sojgu védelmi miniszterrel és Valerij Geraszimov vezérkari főnökkel vívott (szó)csatájában. Már a napokban is arról beszélt, hogy az orosz erők rosszul állnak, és az ukránok jól haladnak előre, és ha így megy tovább, akkor lassan már a Krím a tét.