Végtelenül fájdalmas látni azt, ami a hazai irodalom színterén folyik

„Végtelenül fájdalmas látni azt, ami a hazai irodalom színterén folyik. Az orbáni kultúrharc elkergeti, ellehetetleníti, üldözi a magyar írótársadalom színe-javát. Gondoljunk csak például a Tóth Kriszta írót ért kormánymédia általi masszív támadásokra! És nyilván Péterfy Gergely sem örömében hagyta el a hazát. És rengetegen vannak, akik nem kapnak semmilyen lehetőséget pusztán azért, mert kritizálni merik a fennálló rendszert. Belőlük lesz a középszerű, vagy a tehetséghiányos »kritikátlan ellenzéki«. S eközben az igazi középszerűség és az elvtelen megalkuvó seggnyalás babérokat arat. Hát Demeter Szilárd is pont ennyit tud!

De ezt a posztot nem vele, hanem Péterfy Gergellyel és Bödőcs Tiborral zárom, akikkel még csak egy lapon sem lehet emlegetni a házi áldást a pólóján, a matyó hímzést meg a Jeepjén viselő NERkori Mária Magdolnát.

Péterfy Gergely: »Minden nézőpont át van ideologizálva, és az ideologikus elbeszélések mentén derékba törnek az életutak. Ezzel minden generációnak van dolga, nem lehet megúszni. Mikor Mészölyék nemzedéke állandóan közép-kelet-európázott a 90-es években, azt gondoltuk, hogy ez egy régi mítosz, ami hamarosan meghaladott lesz. A diktatúrák elmúltak, a történelem véget ért, így hamarosan újfajta algoritmusok irányítják az életünket és az elbeszéléseinket is. Aztán kiderült, hogy a francokat.«

Bödőcs Tibor: »A kocsmába felejteni jövünk, hisz megtapos az élet, mint a búcsúban elejtett eperfagyit a körmenet.«”

Nyitókép: MTVA Fotó: Zih Zsolt