„1. Orbán nem Hitler, nem Rákosi, és még csak nem is Kádár. Az első tömeggyilkos volt, a második is százak halálért felelős, de börtönbe zárt, zaklatás alá vont, kitelepített áldozatainak száma százezrekben mérhető, míg az utolsó személy is akasztásokkal kezdte sokak által nosztalgiával emlegetett regnálását. Nincs az az állami propagandista, aki jobban használna a kormányerőknek, mint azok, akik ezeket az ostoba és (az áldozatokra nézvést is) sértő párhuzamokat használják. Nagyon súlyos a felelősségük azoknak, akik annyira megmérgezték a magyar közbeszédet, hogy az előbbi mondatok Orbán védelmének, adott esetben egyenesen dicséretnek hatnak.
2. Ezeknek az elborult történelmi analógiáknak a használatához tomboló műveletlenség kell. Nem, Hitler nem védte a kereszténységet, ógermán mitológiával és árja miszticizmussal akarta fölváltani, a pápa elrablását tervezte, a lengyel katolikus egyháznak gyakorlatilag a likvidálását rendelte el, még a karácsonynak is a kereszténység előtti pogány jellegét hangsúlyozta, az erőtlen német ellenállás pedig többnyire katolikus papokból és protestáns lelkészekből verbuválódott. Nem, nem »valamiféle háttérhatalmi összeesküvés« ellen harcolt, hanem konkrétan a zsidók vélelmezett befolyása ellen, és a fajok keveredése sem izgatta különösebben, ha nem a magasabb rendűnek tartott nordikus rasszról volt szó.