„Újra és újra felmerül a kérdés, hogy miért kell már májusban benyújtani, és aztán a nyár elején elfogadni Magyarország következő évi költségvetését? Pláne olyan időkben, amikor a környezeti feltételeket jellemző szó a bizonytalanság. A 2024-es költségvetési törvénytervezetet előzetesen – még benyújtása előtt – tárgyaló és értékelő Költségvetési Tanács az értékelő szövegben nagyjából bekezdésenként használja a »bizonytalanság«, »kockázat«, »kockázatok« szavakat. Véleménye kifejtése során pedig így fogalmaz:
»A Tanács, elismerve a tavaszi-nyári költségvetés készítésének előnyeit (felkészülési lehetőségek, a stabilitással, társadalmi programokkal kapcsolatos pozitív hatások), szükségesnek tartja felhívni a figyelmet a költségvetési tervezés makrogazdasági feltételeinek jelenlegi előreláthatósági korlátjaira, amelyek következtében a 2024. évi – a magyar gazdaságot körülvevő – külső folyamatok előre jelezhetőségét nagy bizonytalanságok terhelik. Az ezzel járó kockázatok újratervezést tehetnek szükségessé, ami korlátozza, hogy a költségvetés betöltse gazdasági iránytű szerepét.«
Szóval azon kívül, hogy Varga Mihály idén is menőzhetett azzal, hogy már májusban elkészült a következő évi költségvetés, tulajdonképpen minek is? A rendszerben, amelyben élünk bőven elegendő az, hogy »így szoktuk« és a miniszter »menőzni« szeretne ezzel idén is, akkor meg miért ne, úgyis akkor írjuk át (parlamenti vita nélkül, hiszen vészhelyzet volt/van/lesz), amikor csak kedvünk szottyan [értsd muszáj, mert az eredeti nem tartható – lásd a 2023-as költségvetés módosítása 2023. decemberében].”
***
Nyitókép: MTI / Balogh Zoltán