Gyermekeink féltett jövője

„A diákok politikai térbe emelésével megkerülhetetlen annak a kérdésnek a feltevése, hogy a diákok jövőjéért való aggódás mögött nem ugyanaz az elkeseredett politikai és világnézeti harc húzódik-e meg, mint amiről eddig azt hihettük, hogy csak a politikum világára tartozó ördögi »csodabogár«?

Azt gondolom és azt erősíti bennem az ellenzéki pártok kéretlen rátelepedése a tüntetések mindegyikére, hogy nem az a kérdés elsődlegesen, hogy mennyiért, milyen terheléssel dolgozzanak a tanárok, hanem az, hogy az oktatóktól elvárható-e, hogy a tantermekben kizárólag tanítsanak és hagyják otthon világnézeti, még inkább politikai preferenciájukat, vagy sem?

A jelenlegi tüntetéseken egyértelművé vált a tanári gúnya színe, ami még véletlenül sem tűnik a Fidesz narancs-árnyalatának. Ebben az esetben pedig a legégetőbb kérdés, hogy a tanárok amikor bezárják a tanterem ajtaját, milyen világnézeti alapállásból oktatják és fogják oktatni gyermekeinket?

Saját, ma már felnőtt gyerekeim iskolai, egyetemi élményei, barátok, ismerősök hasonló történetei táplálják bennem a gyanút, hogy tisztelet a kivételnek, de oktatási, leginkább felsőoktatási intézményeinkben igen gyakran politikai fejtágítás is zajlik, mondanom sem kell, hogy nem a regnáló kormány érdekében. Ez a magatartás viszont mélységesen visszatetsző, nevezhető a gyermekek szellemi abuzálásának, hiszen a »tanár - diák« függőségi viszonyban utóbbiak kénytelenek az otthonról hozott véleményükkel esetleg homlokegyenest ellentétes fejtágításokat is elviselni.

Száz szónak is egy a vége, ki szabja meg és megszabhatja-e, hogy milyen identitás, világnézeti és politikai magatartás követendő egy oktatási intézményben? Látva a pajzsként használt gyermekeket nyíltan politikai színezetet öltő megmozdulásokon részt venni elkeserítő és egyszerűen nem hagy nyugodni a gondolat annak szükségességéről, hogy amíg nem késő, de az első és legfontosabb feladata mégiscsak az lenne az oktatás résztvevőinek, hogy megpróbálják visszagyömöszölni a palackba az osztálytermek légkörét egyre súlyosabban mérgező politikai kivagyiság ártó szellemét.”

***

A nyitókép illusztráció. Fotó: MTI/Koszticsák Szilárd