„Itt térünk vissza Szelényihez, aki persze személyében érdektelen – meg soha nem is volt konzervatív, de azt a típust jobban ismerjük –, csak mint esettípus érdekes. Akit, minő érdekesség, a CEU foglalkoztat. Aki 2014-től egy cikluson keresztül Bajnai mellett még egyszer országgyűlési képviselő lett. Továbbá aki olyan, a dollármédiában stabilan hordozható, a régi időkről szabadon hazudozó áruló, akivel időről-időre el lehet készíteni ugyanazok az interjúkat, más és más feldobott labdákkal operálva. Vannak még így páran, de őszintén elmondom, még nekem sem jut eszembe a nevük.
Tudják, a mindenkor bevethető toposzok: Orbán már akkor is nagyon akarta a hatalmat! Nem volt tanácsos Orbánnak nemet mondani! Orbán politikát látott mindenben, nem a közfeladat adta csodálatos lehetőségeket, értsd, bátran kinyalni a komcsik seggét! És így tovább, és így tovább. Évente biztosan lehoznak féltucatnyi hasonló beszélgetést. Egyszer a Telexen, mint most is, majd a HVG felületén – remélhetőleg fizetősen –, aztán a 444-en, and so on, and so on.
Miért érdekes ez? Egyáltalán nem érdekes, de említettem azt a bizonyos banánszezont. Csupán azt mutatja meg nekünk, hogy micsoda demokrácia uralkodik idehaza. Hiszen azok az árulók, akikkel egy keményebb rendszer bizonyosan példát statuált volna – hiszen saját maguk meghatározása szerint belső, csak a régi szereplők által ismert élményeket, információkat osztanak meg a nagyközönséggel és elsősorban az ellenfelekkel -, most a legzavartalanabb életet élik. Jól van ez így? Magam sem tudom, mert szólnak erős érvek e megoldás mellett is, de ennek kifejtésére kéne egy másik cikk. A lényeg, hogy saját maguk szavai, bármilyen szavai a diktatúráról azonnal és létezésüknél fogva bizonyítják a cáfolatot. Hogy nem, semmiféle diktatúra nincs itt. Ha az volna, nem mondhatnák mindezeket, pláne nem nyilvánosan.
Na, akkor most a következő dollármédiás vamzerkodásig felejtsük is el Szelényi Zsuzsát.”
***
Nyitókép: Szelényi Zsuzsanna Facebook-oldala