Menekültügyi kompromisszum Brüsszelben

„Az Európai Unió tagországainak belügyminiszterei a múlt héten megegyezésre jutottak a közös menekültpolitikáról. Annyiban ez váratlan és nagy jelentőségű fejlemény, hogy a 2015-ös menekültválság óta a tagországok nem tudtak közös menekültpolitikában megegyezni. Most viszont sikerült, egyelőre belügyiminiszteri szinten, ami azért fontos, mert miniszteri szinten elegendő a megegyezéshez a minősített többség is. Hiába szavazott nemmel Lengyelország és Magyarország, és hiába tartózkodott további négy kisebb ország, nélkülük is megvolt a minősített többség. A megegyezés még nem végleges döntés, a kérdéssel foglalkozik majd az Európai Parlament, ahol újrakezdődik majd a vita, bár alighanem ott is jelentős többség támogatja majd a megállapodást

A megegyezésnek két lényeges eleme van. Az egyik: a menedékkérelmek elbírálására első lépésben az EU külső határain felállítandó fogadóállomásokon kerül sor, ahol megvizsgálják, hogy az érkezőknek van-e jelentős esélyük a menedékjogon alapuló nemzetközi védelemre. E tekintetben a menedékkérő származási országa az irányadó: a háborútól illetve polgárháborútól sújtott országokból, mint Afganisztánból, Szíriából vagy Szomáliából érkezők várhatóan élhetnek a menedékjoggal, az ő esetükben a végleges elbírálás valamelyik uniós tagországban fejeződik be. Ezzel szemben például a fekete-afrikai vagy észak-afrikai országokból érkezők általában nem élhetnek a menedékjoggal, mivel őket hazájukban nem üldözik. Akinek kérelmét a határon elutasítják, annak vissza kell térnie a határról egy Unión kívüli, de biztonságosnak tekinthető országba: vagy hazájába, vagy valamely olyan országba, amelyen keresztül az Unió határára érkezett.

A megegyezés másik eleme, hogy az európai szolidaritás jegyében előveszi a kvóta elvét, és előírja a menekültek arányos elosztását a tagállamok között. Ha egy ország nem hajlandó befogadni a kvóta szerint neki jutó menekülteket, akkor személyenként húszezer eurót kell fizetnie annak az országnak, amely helyette átveszi a menedékkérőt.

Lengyelország és Magyarország elsősorban e második elem miatt mondott nemet a kompromisszumra, bár nyilván az sem tetszett nekik, hogy nem mindenkit küldenek azonnal vissza a külső határról. A másik oldalon emberjogi szervezetek és baloldali politikusok azért bírálják a kompromisszumot, mert a külső határon állítja meg a menedékkérők egy részét és tartja őket elzárva, akár gyerekes családokat is. Németország azt szerette volna, ha a gyerekes családokat nem tartják elzárva a határon (ahogy ezt az Orbán-kormány tette Röszkénél és Tompánál), de csak néhány ország támogatta ezt, így nem került bele a kompromisszumba. A kompromisszum emiatt mélyen megosztja például a német zöld pártot.”

Nyitókép: MTI/EPA/Tolga Bozoglu