„Ezekben a viharos időkben számunkra az egyetlen biztos pontot az új vezérkari főnök jelentheti. Ő az, aki mindenkit megnyugtatott: a hadseregben »mindenki tudatában van annak, hogy hová szeretnénk eljutni.«
E pillanatban ez egyedül róluk mondható el. Minden más hatalmi tényező összevissza handabandázik, hol kilincsel az Unióban egy kis apróért, hol az európai pénzek nélkül képzeli a magyar felvirágzást. A fél ország találgathatja, most ki- vagy beszállunk éppen. Beszélnek mindenfélét, mondandóik egy része pedig bumerángként üt vissza. Sajnos mindig vannak, akik emlékeznek, mit mondtak nekik tegnap.
Na, ezektől kellene valahogy megszabadulni.
Addig is örüljünk, hogy legalább a hadsereg tudja, hova szeretne eljutni. Ugyan még ennél is jobban örülnék, ha momentán sehová sem szeretne eljutni, maradna, ahol van. Mert a kormány és Budaházy egymásra kacsintgatásai Kárpátalja jövőjével kapcsolatban picit aggasztanak. Tudom, hogy kormányzatunk nem gondolja komolyan az irredenta álmokat, nem örvendezik saját szélsőségével együtt annak, hogy derék orosz barátaink megtörték a határok sérthetetlenségének normáját. De ha csak húsz szavazót szereznek az ilyenfajta célozgatással, már jó. Kleine Fische gute Fische.”
***
Nyitókép: Mandiner / Ficsor Márton