Csak az baloldali, aki az evilági megváltásban hisz

„Mindenki szeretne jó ember lenni. És ha már jó vagy jobb ember a maga valójában nem is lehet, hát legalább ebben a szerepben tetszelegni. Hiszen a világi javakon túl mi jobb és gyümölcsözőbb létezik annál, mintsem saját magunkkal elhitetni, hogy a létezésünk túlmutat az egyszerű biológiai törvényszerűségeken és valamit magunk után is hagyunk? Ha nem is a nevünket, de legalább a cselekedeteink egy részét, amiben őriznek minket. Talán nem személy szerint, de részesei és okozói vagyunk rajtunk túlmutató eseményeknek, folyamatoknak. És ez az az emberi bensőnkből fakadó vágy, amit a baloldal annyira jól fel tud használni. Hiszen az ajánlata soha nem az, ami itt és most előnyöket okoz, soha nem az, amit számokkal és tényekkel alá tudsz támasztani, hanem ez a sajátos, materialista megváltás: ha minket választasz, jó ember vagy! Ha minket választasz, olyan célok mellett törsz lándzsát, melyek előreviszik a világot! Ha minket választasz, elmondhatod az ismerőseidnek, megoszthatod a közösségi oldalaidon, hogy a Jó mellett döntöttél, a Jó mellett határoztad meg magad!

A baloldal mindig evilági megváltást kínál és ez az ok, ami miatt egy valamirevaló jobboldali soha nem keveredhet ebbe a társaságba. Mi pontosan tudjuk, hogy a világ nem jó hely. Eltérhet a megítélésünk arról, hogy miért nem jó, tehet erről az eredendő bűn okozta spirál, a valóság keserű mindennapjainak megélése vagy egyebek – mondhatni, ízlés dolga -, de ha van metafizikai értelemben vett politikai eltérés bal- és jobboldal között, akkor az ennek a megítélése: létezik-e a saját földi életünkben biztosra vehető megváltás vagy sem? Eljöhet-e minden világok legjobbika a mi életünkben vagy nem? Van-e valami ezen túl és valójában azon világ szabályrendszerének szükséges megfelelni, vagy nincs és nekem itt és most kell megmutatni, mennyire vagyok jó? E helyütt amúgy bármiféle elítélés nélkül mondom mindezeket, szubjektív pátosz nélkül, mert ezek mindössze csupán tények. És ilyen értelemben talán egy sor dolognál fontosabbak is.

Ezekkel csak arra akartam célozni, hogy amikor a mindenkori baloldalt tiltakozni látjuk, minden mellett, minden ellen és ennek tetszőlegesen vegyes halmazaiban is megnyilvánulni, illetve az ezzel szimpatizálókat figyeljük, akkor valójában a modern ember számkivetettségét látjuk. Mert tőlük – vagy fene tudja, tőlünk – elvették annak a lehetőségét, hogy a jó emberkedést a maga valóságában élhessük meg. Elvették annak a sanszát, hogy tényleg jók lehessünk. Kiszakítottak minket a valódi, szakrális megnyilvánulási lehetőségek közül, a metafizikai alapvetések egyszerű értékeléséből és belelöktek ebbe a modern, zavaros katyvaszba. Nincs már többé abszolútum, nincs már többé erkölcsi alapszabály, csak relativizmus és folyamatos méricskélés. És ahol minden vélemény és szabály vitatható, minden kijelentés éppen annyit ér, mint a másik, hiszen ehhez joga van bárkinek, ott valójában semminek sincs értéke.

Hát, ennyit mára a baloldali világlátásból. Szomorú, mennyien bekajálják ezt a túlszínezett, tejszínhabbal bőven lefújt kutyaszart.”

Nyitókép: Mandiner / Ficsor Márton