„Nézem a televíziót, a rendőrökre feltorlódott 3/b osztályt, valamint a momentumos tesókat, anyukákat, apukákat, nézem mind a száznegyvenhárom zajongót, és lassan összeáll a teljes kép. A végelszámolás persze nem jelen idejű, régebben is tudtuk, de mondjuk ki újra: az ellenzék a legfőbb felhajtóereje az újabb és újabb fideszes kétharmadnak.
Egyéb okokat – terjedelmi okok miatt – most figyelmen kívül hagyva maradjunk csak a »pedagógustüntetésnél«. Amit muszáj rögtön idézőjelbe tennünk, hiszen maguk a pedagógusok mára felszívódtak, tüntetésről pedig szó sincs, csak néhány dulakodó középiskolásról. Valamint lelkes pártaktivistákról, akik nagy bölcsen úgy gondolják, mindenki számára felderíthetetlen, ahogyan ők ügyesen nyomják, taszítgatják tanítványaikat a rendőroszlop felé.
Itt van nekünk továbbá az örökös morcos Szabó Tímea, aki szerintem álmában is duzzog, mindenesetre értelmes választ adni, kifejezni bármit hagyományos kommunikációs eszközökkel képtelen. Vagy a nagyszerű Hadházy Ákos, aki mindig mindent rögzít, de rögzítsük azt is rögtön, hogy végtelenül ügyes, szép és okos fiacskája be is int annak, aki nem tetszik neki. Fekete-Győr Andrásról már ne is szóljunk, bájos, amikor előkelő budai látogatók beleprolisodnak félórára a baráti körükbe. És ne feledkezzünk el a rohamosztagos Jámbor Andrásról, aki annyit olvasott már az ideológiai felforgatásról, hogy derék értelmiségiként vörös szerepjátékot rendez magának és negyvenkét követőjének.”
***
Nyitó: Képernyőfotó