Ha megszűnne az állami pénzözön, akkor a katolikus egyház kénytelen lenne szembenézni a valósággal

„A magyarországi katolikus egyház jelen állapotában nem képes a megújulásra – jelentette ki a minap egy budapesti vitafórumon. Mire alapozza az állítását?

Ismert mondás: »ecclesia semper reformanda«, vagyis »az egyháznak folyamatos megújulásra van szüksége«. Magyarországon ennek a jelei egyáltalán nem mutatkoznak. Úgy tűnik, a magyar egyházi vezetés leginkább megúszni szeretné a fájdalmas szembenézést a problémákkal. Bár az egyház szűkmarkúan bánik az információkkal, tényként kezelhetjük, hogy Magyarországon csökken a papok száma, az átlagéletkoruk pedig nő. A fiatalabbak között vannak, akik elhagyják a papi hivatást: Hodász András története a legismertebb, de egyik paptársa hét hasonló esetről tud az elmúlt évekből. Én három középkorú papot ismerek, aki a közelmúltban ugyanígy döntött. Azokon, akik maradnak, egyre nagyobb a teher. Tomka Ferenc, egy neves katolikus pap már 2015-ben azt nyilatkozta a Szemléleknek, hogy »kimerült a papság, elveszítjük a híveket«. Számos papnál depresszió, alkoholizmus, súlyos pszichés gondok jelentkeznek. Volt, aki baleset következtében halt meg: egyik miséről rohant a másikra. Sajnos, több öngyilkosság is történt. Az adott feladatot képtelen ellátni az adott létszámmal és az adott munkakörülmények között dolgozó papság. Ez van ma Magyarországon.

Csak Magyarországon van ez? Nem európai jelenségről beszélünk?

Miközben Dél-Amerikában, Afrikában vagy Ázsiában sokfelé virágzik a hitélet, az egyház egész Európában súlyos kihívásokkal küzd. Nem mindenhol a paphiány a legnagyobb probléma. Franciaországban például az abúzusok miatt katolikus hívek tömegei a teljes püspöki kart felszólították, hogy mondjon le. Magyarország annyiból különleges, hogy itt nincsenek, vagy alig vannak nyilvánosságra került botrányok. A bőkezű állami támogatásban részesülő egyházak látszólag prosperálnak. 

Nem tudok még egy olyan országról az Európai Unióban, ahol ennyire éles kontraszt lenne a látszat és a mélyben meghúzódó valóság között.

(...) Ferenc pápa látogatásakor a Papp László Sportarénában több mint 10 ezer fiatal gyűlt össze, a Kossuth téri szentmisén hatalmas tömeg vett részt. Ez nem arra utal, hogy válságban lenne a katolikus egyház Magyarországon.

Azok, akik elmentek a sportarénába vagy a Kossuth térre, nem a Magyar Katolikus Egyházzal szerettek volna találkozni, hanem egy hiteles keresztény vezetővel: Ferenc pápával. Ehhez képest nézzük meg, milyen fotók készültek például a Győrben tartott Katolikus Társadalmi Napokon. Ha azt mondom, hogy szerény volt az érdeklődés, akkor nagyon finoman fogalmaztam. Nem akarok igazságtalan lenni, Magyarországon is léteznek katolikus rendezvények, amelyek sok embert vonzanak. Léteznek apró, hiteles civil kezdeményezések is, de ezeknek az árral szemben kell úszniuk, és azért küzdeniük, hogy ne fulladjanak meg. Visszakanyarodhatunk az egyik alapkérdéshez: jól használja-e fel a katolikus egyház az államtól kapott rengeteg pénzt? Szüksége van-e egyáltalán a katolikus egyháznak ennyi pénzre? Nekem meggyőződésem, hogy nincs. Jobb lenne megszüntetni a kivételezést, és hagyni a képességei szerint működni az egyházat. Eluralkodott a hatalomfüggő látszatkereszténység Magyarországon, amely elfedi a problémákat. Ha megszűnne a pénzözön, akkor az egyház kénytelen lenne szembenézni a valósággal. A katolikus egyház helyzetét elsősorban nem az épületek állaga mutatja meg, hanem a közösségek lelki állapota. Olyan mértékű belső megosztottság, méghozzá politikai alapon létrejött megosztottság van a katolikus egyházban, amivel sürgősen kezdeni kellene valamit. Erre azonban nem látok semmilyen szándékot.”

A nyitóképen a gyöngyösi Szent Bertalan-templom főoltárja látható (Fotó: MTI/Komka Péter)