Ez önmagában nem feltétlenül kuriózum. A tavalyi Lhoce-mászása alkalmával két napig fogalmunk sem volt, merre jár, mi van vele, a csúcsról sem jelentkezett, miközben ő azt gondolta, hogy itthon premier plánban követjük a haladását a nyomkövető alapján. Abból indulunk ki, hogy attól, hogy mi nem látjuk a nyomkövetője adatait, ő még ereszkedik lefelé szépen lassan a hegyről. Hogy miért nem működik a jeladó, arról nincs információnk és találgatni sem szeretnénk.
Szilárd az általában megszokotthoz képest nagyon későn volt nagyon magasan, és hosszú ideje van úton. Ennek ellenére bízunk benne, hogy legjobb tudása szerint döntött és képességei legjavát nyújtva biztonságban visszatér.
Megkértünk Szilárd ügynökségétől két serpát, hogy menjenek fel elé a 4-es táborba, hogy amikor reggel remélhetőleg oda leér, folyadékkal tudják őt várni. Ez nem mentőakció. Párhuzamosan több ügynökséggel felvettük a kapcsolatot, hogy ki az, akire még esetleg információszerzés vagy akár segítség kapcsán számítani lehet. Nagy köszönet a csúcsot május 14-én elérő Márton Peter Pricenak, akinek talán a legértékesebb kontaktot köszönhetjük. Vannak még vezetős partik, akik most vannak csúcstámadásban, és felajánlották segítségüket, amennyiben találkoznak Szilárddal és szüksége lenne rá.