„Mi történt Európával? A nyugati fele az Egyesült Államok szövetségesévé, vagy mondjuk inkább úgy, hűséges szolgájává vált. Lekopírozta az istenített amerikai fejlődést. Félreértés ne essék, távol áll tőlem az Amerika-ellenesség: voltak nagyszerű figuráik, mint például Ronald Reagan. Ezzel együtt sajnos Európa megtanulta, hogyan kell jó vazallusnak lenni. Elveszítettük gazdasági vezető szerepünket. Jól látható volt ez a szerepvesztés a Covid-világjárvány idején és jól látható most is, az orosz–ukrán háború alatt. Úgy gondoltuk, rosszul, hogy kevés forrással rendelkezünk, és ezért más kontinensektől kell függnünk. Mindezek tetejébe politikusaink úgy döntöttek, nem törődnek országaikkal, és vajmi kevés érdeklődést mutatnak nemzeti jólétünk iránt. Eladták magukat a legtöbbet kínálónak.
Pedro Sánchez spanyol miniszterelnök például rögtön a megválasztása után szaladt találkozni Soros György fiával, Alex Sorossal. Hasonlóképpen Ursula Von der Leyent sem érdekli Európa, és a legtöbb EP-képviselőt sem. Az Európai Parlament a bürokraták kiképzőtábora lett, ahol példátlan módon globalista politikusok gyakorlatoznak. A sok-sok piszokról pedig a média gondosan eltereli a figyelmet. Az Oroszország elleni szankciók egyértelműen mutatják, hogy sok európai politikus nem törődik saját polgárai jólétével. Úgy döntöttek, mindenért többet fogunk fizetni. Megkérdeztek erről minket? Egy frászt. (...)