Isten óvjon mindannyiunkat!

„Nem véletlenül érkezett a pápa; Ferencről csak áttételesen, szűrve jöttek eddig a hírek. Elhittük a média csúsztatásait, azt gondoltuk, nem a szövetségesünk, talán nem is szerettük eléggé. De most színről színre láttuk, a szavait meghamisító médiáról végre lehullott a fake newsból szőtt lepel, hiszen hallottuk az eredetit.

Nekem személyesen is nagy élményt jelentett. Bedőlve az általam is ostorozott mainstream információcsepegtetésnek, némi távolságtartással viszonyultam a szentatyához. A három nap – sőt igazából már egy – elég volt azonban a teljes »behódoláshoz«. A vasárnapi misén a Kossuth térre bejutást elengedtük, a Szabadság téri kivetítőt figyeltük a családdal. (A vászon mögött magasodott a szovjet hősi emlékmű, kilátszott mögüle a harminc éve leverhetetlen felirat: szlava szovjetszkim gerojam… Jobbra tőlünk a rácsokkal, kamerákkal, beléptető rendszerrel, utcalezárással erőddé alakított amerikai követség. Glory to US Army.) Az élő képen látszott, amint az egyházfőt szállító konvoj lefordult az Erzsébet hídról a rakpartra. Mondom a fiaimnak, itt nem messze fognak elhaladni a Duna mentén, ha futunk, megelőzhetjük. Végig rohantunk a Széchenyi utcán, át a villamos síneken, és pont akkor értünk oda, amikor a pápa kis fehér autója. Mivel a közelünkben ötven méteres körzetben senki sem volt, a lehúzott ablakon kiintegető Ferenccel még szemkontaktust is sikerült létesítenem. Talán még soha nem énekeltem annyira szívből jövően, mint bő másfél órával később: »Tartsd meg, Isten, szent atyánkat!«

A megcsonkított, meggyötört, területében elharmadolt Magyarország sokkal magasabbra emelkedett, mint megannyi sokszázezer négyzetkilométeren uralkodó nemzet.

S alig telt el egy hét, a muszlim főpolgármester vezette Londonban tévénézők milliárdjai előtt a canterbury érsek »Isten óvja a királyt« felkiáltását elismételte az egész ünneplő, méltóságteljes gyülekezet.

Aki nincs is, akit csak azért találtak ki műveletlen, retrográd erők, hogy hátráltassák a progresszió győzelmét? Vagy III. Károlytól és az érsektől az egész brit elitig és szerte a nemzetközösség himnuszt éneklő minden tagjáig csak Tóta W-t akarják bosszantani? És miféle királyt? A XXI. században? Amikor csak a liberális köztársaság a létező államforma, hiszen – mint azt a nagy tudású Fukuyama is megmondta – a történelem véget ért?

Azért ez a harc még koránt sem a végső…”

***

***

Nyitókép: Aaron Chown / POOL / AFP