Itt kérem, nem kivételezünk senkivel csak azért, mert valaki.
„Persze onnan is nézhetnénk a dolgot, hogy csak az nem hibázik, aki nem dolgozik, márpedig a mentősök nagyon is sokat dolgoznak. Ahogy mások is: a pedagógusok, a gyári munkások, a festők, a kőfaragók és a balett-táncosok. Csakhogy ők életekkel dolgoznak: a mi életünkkel. A tiétekkel. Mindenkiével, aki nem keres percenként háromszázezret, és nincs elég pénze, hogy saját mentőautója legyen, amelyik éjjel-nappal rendelkezésére áll. Elvárható volna, hogy ezt tisztességesen, nyugodt körülmények között, megfelelő fizetésért tegyék. Akkor talán nem raknák rá a telefont a mentőt háromnegyed órája váró, kétségbeesett lányra, időben indítanák a kocsit a fulladozó, félrebeszélő beteghez, szóval úgy működnének, ahogy működniük kellene.
Azt mondja a mentőszóvivő, »nem az számít, hogy valaki híres, vagy sem, minden esetben a beteg állapotának súlyosságát veszik figyelembe.« Értsd: nehogy már azt tessék hinni, hogy azért, mert valaki híres, több járna már neki, mint az a szar, ami egy nyugdíjas anyagbeszerzőnek. Itt kérem, nem kivételezünk senkivel csak azért, mert valaki. Így érvelnek, noha senki nem akadt, aki egyedi elbánást kért volna: csupán időben kiérkező mentőért szólt mindenki.
Mindennek nyomán csak annyit kérdeznék – nem megbántva senkit a hangos szóval – most, hogy a kormány már tényleg mindenkitől megvédett minket, a transznemű brüsszeli bürokratáktól a háborúpárti dollárbaloldalon meghízott tanárokon át a kábítószerfüggő, kordonbontó diákokig; kijuttatta a válogatottat az Európa-bajnokságra és kétszer is vendégül látta a pápát, nem lehetne-e elintézni, hogy kijöjjön a mentő, mondjuk, egy órán belül.
Vagy legalább azt, hogy ne kelljen a túlélésért hazudnunk azoknak, akik tényleg megmenthetnék az életünket.”
***
Nyitókép: MTVA / Hagyaték: Keleti Éva
A tiszás jelölt-jelöltek elsősorban az a felső réteg, amely nemcsak politikai ambíciókkal rendelkezik, de amelynek Magyarországon kisebb vagyonkája, tehát valamekkora szabadsága és mozgástere is van hozzá, hogy belépjen a politikába.
Zavarba ejtő lelkesedéssel dicsérte Orbán Viktor futballpolitikáját, mondván, mindaz a példaértékű segítség, amelyet a magyar kormány közismerten a sportnak ad, a következő nemzedék egészségében, szemléletében, inspirációjában, versenyképességében térül meg többszörösen.
De sose feledjük azt a szégyent és csúfságot, hogy a feleségét akarta »csak« zsarolni, hogy maradjanak meg az állásai.
Ha kapsz és elteszel 3,4 milliárdocskát a brüsszeli önsorsrontó idióták és/vagy fekete öves gazemberek pénzéből, akkor te vagy a független.
Csak meg ne sértődjenek, amikor erre felhívjuk a figyelmet a jobboldalon.
Úgy tűnik, ezúttal sikerült olyan eredményt letenni az asztalra, amivel még Zelenszkij is elégedett..
Erős Gábor reméli, csak egy csatát veszítettek, nem a háborút.
