Összkép és csalódás

„Újszerű nyomásgyakorlás módozatait keresgéli Daniel Freund német zöldpolitikus, mert szerinte az eddigiek nem elég hatékonyak a magyar kormánnyal szemben. Tehát az olyan bevett uniós aljasságok, mint a szerződések és megállapodások alapján minden tagállamnak jogszerűen járó források elvonása, a szuverenitás folyamatos nyirbálása az említett szerződések és megállapodások semmibevételével és átírásával, a kifejezetten tagállami hatáskörbe tartozó kérdésekben megnyilvánuló szemérmetlen politikai zsarolás, a jogi köntösbe bújtatott ideológiai támadás és a nyilvánvaló hazugságokkal elkövetett megalapozatlan vádaskodás nem hozza a várt eredményt, a nemzeti kormány csak nem akar megbukni.

Azt állítja magáról ez a zöldember, hogy ő egy korrupció ellen küzdő politikus, akinek a mai magyar kormány a természetes ellenfele, ennyi az ő személyes ambíciója. Megnyugodhat, nem is gondoltunk róla többet. Persze nevezhette volna magát ellenségnek is, akkor bátrabbnak tűnne, bár hitelesebbnek akkor sem. Abból az Európai Parlamentből játszani a korrupcióellenes szuperhőst, ahol az évszázad megvesztegetési botrányát épp most próbálják a szőnyeg alá söpörni, még akkor is szánalmas lenne, ha nem Cseh Katalinnal tenné. Így viszont egyenesen röhejesnek tűnik.

Mit jelentenek ennek az embernek a szájából azok a szavak, hogy érzékelt ugyan némi fejlődést hazánkban, az összkép mégis csalódást keltő és kijózanító volt? Már bocsánat, de nem ártana megfontolni Deutsch Tamás valóban kijózanító szavait, miszerint az Európai Parlament nem felettes szerve a magyar kormánynak, így aztán nem oszt, nem szoroz, hogy mit hord össze a nyomásgyakorlás érdekében egy képviselő.”

Nyitókép: Daniel Freund Twitter-oldala