„Újszerű nyomásgyakorlás módozatait keresgéli Daniel Freund német zöldpolitikus, mert szerinte az eddigiek nem elég hatékonyak a magyar kormánnyal szemben. Tehát az olyan bevett uniós aljasságok, mint a szerződések és megállapodások alapján minden tagállamnak jogszerűen járó források elvonása, a szuverenitás folyamatos nyirbálása az említett szerződések és megállapodások semmibevételével és átírásával, a kifejezetten tagállami hatáskörbe tartozó kérdésekben megnyilvánuló szemérmetlen politikai zsarolás, a jogi köntösbe bújtatott ideológiai támadás és a nyilvánvaló hazugságokkal elkövetett megalapozatlan vádaskodás nem hozza a várt eredményt, a nemzeti kormány csak nem akar megbukni.
Azt állítja magáról ez a zöldember, hogy ő egy korrupció ellen küzdő politikus, akinek a mai magyar kormány a természetes ellenfele, ennyi az ő személyes ambíciója. Megnyugodhat, nem is gondoltunk róla többet. Persze nevezhette volna magát ellenségnek is, akkor bátrabbnak tűnne, bár hitelesebbnek akkor sem. Abból az Európai Parlamentből játszani a korrupcióellenes szuperhőst, ahol az évszázad megvesztegetési botrányát épp most próbálják a szőnyeg alá söpörni, még akkor is szánalmas lenne, ha nem Cseh Katalinnal tenné. Így viszont egyenesen röhejesnek tűnik.