A két fél aláírt egy harmincpontos közös deklarációt, melynek egyik legfontosabb pontja a közel-keleti keresztények helyzetének előmozdítása volt, emellett a „szekuláris ideológiát” is elítélték, együtt a konzumerizmussal, a család hanyatlásával, a reprodukciós technológiákkal és az eutanáziával. Ahogy Victor Gaetan megjegyzi God’s Diplomats (Isten diplomatái) című kötetében: a katolikus egyház az erősen ortodox Oroszországot a szekularizmus és a radikális iszlám elleni szövetségesnek tekinti. Elvégre az 1991-es 37 százalékról 2015-re 71 százalékra nőtt azok aránya, akik ortodoxnak vallják magukat, az orosz állam és az ortodox egyház pedig szorosan együttműködik.
A szintén keleti szláv, ortodox többségű Ukrajnának két nagy ortodox egyháza van: az egyik Moszkvához hű, a másik autokefál, autonóm, kijevi székhelyű. Emellett van egy kicsi helyi római katolikus és egy nagy, keleti rítusú, de Róma-hű görögkatolikus egyház, amelyet a kommunizmus idején beolvasztottak az ortodoxba. Szóval errefelé a történelmi érzékenységek át- meg átfedik egymást.
Innen lehet megérteni Ferenc pápa orosz–ukrán háborúval kapcsolatos álláspontját. A katolicizmus és az ortodoxia amúgy is közelebb áll egymáshoz mind doktrinálisan, mind liturgikusan, mint a katolicizmus és a protestantizmus.
Persze a szembenállás történelmi gyökerei mélyebbek – közel fél évezreddel nyúlnak régebbre, mint a protestantizmus megjelenése.
A szentszéki diplomácia egyik alapelve, hogy sosem szakít meg kapcsolatot senkivel,