„Bármennyire is szeretnék ezt a liberálisok másképp láttatni, a Fidesz négy kétharmadában benne van az, hogy meg is tartja azt, amit ígér. Persze a 14. havi nyugdíj ígérete egy kétségbeesett lépés volt egy elrontott kampányban, de a Fidesz által beígért hangulat, ami persze csippentett némi ízt a kádári nosztalgiából is, az érzések mellé valódi és értékálló támogatásokat is ad. Az emberek szeretnek munkából megélni, és azt még jobban szeretik, ha mindenki más is munkából él meg. A magyarok pont annyira nem szeretik, ha a kormány beleugat a mindennapi életükbe, mintha az ilyesmit Brüsszel vagy az amerikai nagykövet merészeli. Pontosan tudják, hogy mennyivel élnek jobban most, mint a baloldali kormányok alatt, és pont a baloldaltól tanulták meg, hogy nincsenek csodák, tehát a Fidesztől sem várnak többet, mint amit józan ésszel lehet.
A magyar baloldal 1990 után a liberálisok agymunkájával megsegítve háromszor csapta be rettenetesen a magyar választókat. Fennállt a veszélye, hogy ez 12 év után elfelejtődik; végül is 2006, a megvilágosodás pillanata már olyan messze van, amennyi a rendszerváltás és az őszödi beszéd között eltelt. De nem így lett, mert amilyen ügyesen fenntartották a hetvenes évek életérzésének visszahozatalára vonatkozó ígéretüket, az elmúlt 16 évben pont olyan állhatatosan és otrombán vannak megsértődve a szavazókra, hogy azok már átlátnak rajtuk. Újra és újra megígérik azt, aminek lehetetlenségéről és ártalmasságáról közmegegyezés van, és amiről mindenki tudja, hogy eszük ágában sincs betartani.
A magyar választók megtanulták, hogy mi a realitás: felismerik a hülyéket és a fantasztákat, valamint a saját érdekeiket. A magyar választó tanult a hibáiból. Sok országban nem történt ez meg – ez Európa óriási problémája.”
***
***
Nyitókép: MTI/Koszticsák Szilárd