A Magyarországra küldött moszkoviták bosszúszomjukkal, véres leszámolásaikkal túltettek a szomszéd országok kommunistáin.
„Hetven éve 1953. március 5-én meghalt Sztálin elvtárs, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának első titkára. A bolsevista sztálini diktatúra sok szenvedést okozott országának, de a később megszállt kelet-közép-európai országok népeinek is. Uralkodása alatt összességében 30 millió ember halála szárad a lelkén. A Magyarországra küldött moszkoviták – Rákosi Mátyás, Nagy Imre, Münnich Ferenc, Gerő Ernő, Farkas Mihály, hosszú a sor… bosszúszomjukkal, véres leszámolásaikkal túltettek a szomszéd országok kommunistáin.
Megjegyzem ezek az elvtársak mind a szovjet titkosszolgálat – NKVD – magas rangú tisztjei, ügynökei voltak, az utasításokat egyenesen Moszkvából kapták. Ehhez a különítményhez csatlakozott aztán Rajk László, Apró Antal, Biszku Béla, Marosán György, itt is hosszú a sor, aztán vérbírók, vérügyészek, mint Biszkuné Tóth Matild, Borbély János, Vida Ferenc, Mátyás Miklós, Gyepes István, Borsi Zoltán, Kelemen Kálmán stb. Azt sem szabad elfelejteni, hogy az NKVD örököse, a KGB tagjai, a magyar titkosszolgálat néhány beszervezett tisztjével együtt, még a rendszerváltás után is működtek hosszú ideig. Sőt Gyurcsány Ferenc miniszterelnöksége alatt az orosz titkosszolgálat embereit is beengedték a magyar titkosszolgálat fellegvárába vizsgálódni.
Sztálin halála utáni fellélegzés csak látszólagos volt. 1953. július 4-e történelmi fordulatot ígért a korábbi évek során totális terrort elszenvedő nemzetnek: megkezdte regnálását az első Nagy Imre- kormány. Az ország sztálinizálása és Rákosi rémuralma által megkínzott magyar társadalom egy pillanatig reménykedhetett abban, hogy megszabadul a mérhetetlen terror okozta szenvedéstől. Valóban enyhült a terror Nagy Imre miniszterelnöksége alatt. Az internálásokat, kitelepítéseket részben megszüntették, munkatáborokat bezártak, például a recski koncentrációs tábort, közkegyelemben mintegy 750 ezer embert részesítettek, elkezdődött a politikai perek felülvizsgálatának elindítása, mint a Rajk-per, Pálffy György, a Katonapolitikai Osztály vezetőjének, Sólyom László altábornagy és a kivégzett többi tábornokok pere stb. De a kommunista diktatúra lényege nem változott: továbbra is több ezren sínylődtek a börtönökben a koncepciós perek – kulákok, horthysta katonatisztek, szociáldemokrata, kisgazda, kereszténydemokrata politikusok, értelmiségiek, egyházi személyiségek, arisztokraták… – ártatlan áldozataként.”
Nyitókép: Rákosi Mátyás 1956 januárjában. Fotó: MTI/Erich Lessing
A Lengyelországban bevált forgatókönyv mentén ültetnének miniszterelnököt a magyarok nyakába. Ráadásul a kiszemelt politikust az elemzők szerint finoman szólva is „sakkban tudják tartani”.
A „szeretetország” vezérei különleges hadműveletet terveztek a szeretet ünnepére.
Még a végén árnyalódna a „mindenki azt mérte, hogy” közhangulat.
1969-ben megkérdezték egy Vietnámban szolgáló amerikai katonától, hogy mit üzen az ötven évvel később élő amerikaiaknak.
Hogy kik? Hát a Z-generáció. Azok, akik eltörölnék a múltunkat, a hagyományainkat, a történelmünket, az irodalmunkat, eltörölnének mindent.
Az sem derült ki, hogy a visszaküldöttek között mennyi az „anyázás”? Vagy mennyi a pornograf rajzokkal díszített?
Kíméletlenül őszinte volt az építési és közlekedési miniszter.
