Joggal dicsőítjük a felszabadítókat...”
Döbbenet. Szégyen. Gyalázat.
Rendben, az teljesen egyértelmű, hogy a náci erők kiszorítását a zsidó közösség (is) fellélegezve, megmenekülve fogadta. Az azonban szintén vitán felül álló, hogy a megkezdődő elnyomást ugyanúgy megszenvedték, mint az ország bármely más közössége; a politikai foglyok, az '56-os elhunytak, bebörtönzöttek és menekültek, a mindennapok szenvedését megtapasztalók sorsában ugyanúgy osztoztak, mint bárki más. Magyarország elnyomása, az 1956-os forradalom szovjet tankokkal és magyar kollaboránsok közreműködésével (lásd még: Kádár János) történt eltiprása számukra sem dicsőítendő felszabadítókat, hanem elnyomó idegen hadsereget jelentett.