Ha elüt a villamos

„Valamikor az elmúlt év végén Orbán Viktor úgy fogalmazott, hogy »ha elütne is a villamos, a rendszer akkor is megy tovább«, utalva ezzel arra, hogy az a nemzeti nagykoalíció, amely 2010 óta felépült, az akkor is fennmarad, ha ő személyesen már nem lenne is részese mindennek. Ám az áprilisi választáson, kicsit illetlen szójátékkal fogalmazva a rendszert ütötte el a villamos, és ő az, aki megy tovább. Legalább is erre utal elnökké való újraválasztása, vagyis az, hogy nélküle nem megy tovább semmi se, se a régi rendszere (nem ment volna tovább), se a várhatóan felépülő új sem. Annak ellenére, hogy egyértelműen jelezte, a vereségért a legfőbb felelősség őt terheli.

Az újraválasztása után tehát most fel kell tennünk a kérdést, hogy valójában milyen globális és lokális hatalmi struktúrák tartották meg őt és a rendszerét bő másfél évtizeden át, illetve, hogy ezek a struktúrák miért léptek ki mögüle, saját bevallása szerint számára is váratlanul. Tisztelettel bár, de azért szeretném itt megjegyezni, hogy nem kételkedve igazmondásában, ez, mármint, hogy őt is váratlanul érte a bukás, nos, ez kevéssé hihető. Már csak azért sem, mert ha mégis így lett volna, akkor most kizárólag a teljes visszavonulás lehetne az adekvát válasz a vereségre.

Az alábbiakban azt a feltevésemet próbálom meg alátámasztani, hogy Orbán Viktor nagyjából két éve pontosan tudta, hogy mi fog történni és hogy miért. És persze most is tudja, de »fogságban« van, a történet tehát nem »publikus«, így egyelőre azt sem tudhatjuk, hogy fogva tartói milyen jövőt szánnak neki, miután rendszerét »elütötték«.”

Nyitókép: Képernyőkép