„Kedves Zoltán!
Ha eljut hozzád ez a bejegyzés, az első szavam hozzád: köszönöm! A második, hogy: mit iszol?
Sok egyéb mellett azért sem vonzott soha a politikusi munka, mert az ilyen Hadházy-kat udvariasan végig kéne hallgatnom, és udvariasan válaszolgatnom kéne nekik – ahogy az a házszabályban megírva van.
Nem is szoktam velük foglalkozni, jót nevetek rajtuk, mikor elküldik őket kapálni, meg amikor a választások éjszakáján lógó orral panaszkodnak a buta népre.
Viszont amikor az aljasságuk már azt a határt is túllépi, hogy az ócska politikai bohóckodásukhoz a színfalat kötelességből tartani muszáj közemberbe, közrendőrbe is belekötnek, akkor azt mondom: sta viator, heroem calcas!
Nyilván ez a szánalmas bohóc, ez a Hadházy ezt is megengedheti magának. Nyilván jönnek majd a »jogvédők«, és majd kikockázzák az RTL Klub függetlenobjektív filmfelvételéből, hogy hol és mikor ért hozzá az őt lökdöső képviselőhöz (aki közben hangosan üvöltözi, hogy őneki mentelmi joga van, hozzá nem szabad érni!).
És remélem, hogy a bajtársai és a jog megvédi.
Zoli 2006-ban – amikor itt a Fejlettnyugat és a Hadházy-félék szerint csodás demokrácia volt – felmondott volna. Ő a mi rendőrünk, aki a dolgát teszi, de soha nem lőne (fejmagasságban, gyakorlatilag éles lőszerrel) a saját népére.
Add tovább ezt, hogy eljusson Zolihoz! És te is hívd meg arra, amit kér! Mert megérdemli!
Köszönöm Zoli! Ha belerúgtál ebbe a képviselő úrba, akkor azt – mert helyettem tetted. Ha nem – és ez a valószínűbb, mert ő ennek az ellenkezőjét állítja –, akkor meg azt, hogy példás türelemmel és szakmai fegyelemmel végezted és végzed a munkád. Esküdhöz híven!”
A szerző fejlesztéspolitikai szakértő.
***
Nyitókép: Facebook