„Azt hiszem, van egy alapvető félreértés a Jobbik elnökének az amerikai nagykövetnél elköltött vacsorájával kapcsolatban. Azon ugyanis semmi értelmezni való nincsen, hogy mit keresett a zsidókat nemrég még listázni óhajtó Gyöngyösi Márton a nagykövet széderestéjén. Gyöngyösi sallangmentes karrierista, bármit és bárminek az ellenkezőjét is kész képviselni, ha annak előnyét látja. Ezúttal nyilván látta.
És talán nem is alaptalanul.
A kérdés valójában az, hogy Pressman nagykövet miért hívta meg. Nem lehetnek kétségeink affelől, hogy tisztában van a vendége múltjával és jellemével. Hogy mégis demonstratívan bevonta a saját körébe, annak egyetlen magyarázata lehet: pontosan ekként, tetszés szerint befolyásolható, elvtelen antiszemitaként van rá szüksége.
Emlékezzünk a Jobbik 2020-as szerencsi jelöltjére, a tetűcsúszdázó, judapestező Bíró Lászlóra, aki mögé annak idején az egész ellenzék felsorakozott, DK-tól, szocialistától, momentumostól, párbeszédestől, LMP-stől. A meglepő felsorakozás magyarázata, hogy abban a föltételezésük szerint antiszemita körzetben egy ilyen ember révén remélték megszerezni a szavazatok többségét. Azért álltak mögé, mert antiszemita volt, nem pedig annak ellenére.
Gyöngyösivel Pressman nagykövet ugyanígy
a föltételezett hazai antiszemitákat akarja bevonni az ellenzéki összefogás szavazótáborába.
Azt föltételezi, hogy a magyar jobboldal ilyen, nacionalista, homofób, antiszemita, fundamentalista keresztény, viszont nélkülük nem lehet többséget elérni. Akkor hát kapjanak antiszemitát, ha már a gyakorló keresztény Márki-Zay nem kellett nekik. A vacsorával a nagykövet egyúttal ki is húzta Gyöngyösi méregfogát, a Jobbik elnöke olyanná vált, mint az elölt baktérium: már nem fertőz, de vakcinaként bevethető.
Az Egyesült Államokban komoly pénz van szánva arra, hogy megváltozzanak a magyarországi politikai viszonyok, megbukjon a jelenlegi kormány. A tavalyi befektetés azonban tökéletes kudarcnak bizonyult, a küldött milliárdok többet ártottak az ellenzéknek, mint ha egy cent sem jött volna. Más politikai befektetési lehetőségre, más alanyra van tehát szükségük. Washingtonból nézvést Gyöngyösi ilyen alanynak tűnhet. Ne lepődjünk meg, ha a jövő évi választások előtt a Jobbik körüli civil szervezetek és alapítványok külföldi mikroadományokból milliárdos összegekhez jutnak. Viszont az amerikai befektetők se lepődjenek meg, ha az is kidobott pénz lesz.”