Ez nem „cserbenhagyásos evangelizáció” – interjú a Ferenc pápa nevét viselő kávézó alapítóival
„Isten sosem fárad bele a megbocsátásba” – ha csak annyit ér el a Café Francesco, hogy ez a falára írt üzenet bevésődik a szívekbe, már megérte.
Ferenc pápa tehát valóban békepárti, az igazságos béke pártján áll, amit nem lehet fegyverekkel kivívni.
„Sokan most, testközelből vették csak észre, hogy Ferenc a pápai trónust kerekesszékre váltotta, és »úgy tanít, mint akinek hatalma van, s nem úgy, mint az írástudók« (Mt 7, 29). Ez már önmagában véve is a budapesti pápalátogatás óriási evangelizációs hozadéka.
De lássuk, hogy mit is mondott ténylegesen Ferenc pápa eddig Budapesten, amelyet a »Duna gyöngyszemének«, a »hidak, a szentek és a történelem fővárosának« nevezett? (Ferenc pápa Budapestje tehát egyszerre hagyományőrző és modern, ahogy szerinte az előrelépés is a »gyökereinkhez való visszatéréssel kezdődik«). Először is minden kétséget kizáróan, félremagyarázhatatlanul állást foglalt a háború kérdésében, ideértve a minket legközelebbről érintő orosz-ukrán háborút, a távolabbi szudáni konfliktust és minden fegyveres harcot a világban: »Úgy látszik, végig kell néznünk, hogy a háború szólistái törnek utat, miközben a békét éneklők eltűnnének.« Még egyértelműbben: »Nemzetközi szinten az indulatok szítása, valamiféle háborús infantilizmus jellemző.«
Ferenc pápa tehát valóban békepárti, az igazságos béke pártján áll, amit nem lehet fegyverekkel kivívni, csak tárgyalásos úton – bármilyen nehéz is ez, miközben körös-körül a háborús héják, a soviniszták, a fegyvergyártók lobbistáinak érchangja üvölt a nemzetközi fórumokon és a globális médiatérből.
(Jegyezzük meg, hogy a keresztény etika is elismeri a népek jogos – akár fegyveres – önvédelmét, de a háborús feszültség szítását semmiképp!)
Ferenc pápa továbbá határozottan szembefordult – ismét – a progresszívek egyik fő (láz)álmával: a nemzetek fölötti, hagyományaikat egyszer s mindenkorra elfelejtő, gazdaságvezérelt hatalmi struktúrák globális uralmával, amelynek teleologikus végpontja a liberális világállam lenne.
Egész pontosan így fogalmazott: »Úgy kell európai egység, hogy senkinek ne csorbuljon az egyediség.« Ennek a régi (a felvilágosodásban, jakobinizmusban, marxizmusban) gyökerező politikai törekvésnek egyik fő kulturális zászlóshajója – szerinte is – a biológiai, nemi, kulturális különbségeket zárójelbe tevő genderkultúra: »A szupranacionalizmus az ideológiai gyarmatosítás útja. Mint az úgynevezett genderkultúra esetében.« Bírálta továbbá – újfent – a »tragikus vereséghez vezető«, »értelmetlen«, abortuszhoz való jog címszó alatt vívmányként (ki)árusított portékát is, amelyet korábban »a selejt kultúrájának« nevezett.”
Nyitókép: Mátrai Dávid/Mandiner
***