Szerettük Vágó István műsorait, kicsit csodáltuk, hogy levették a képernyőről, veszni hagyták az általa összegyűjtött, hirdetési bevételre konvertálható népszerűségét. Kicsit méltatlanul rakták ki a televíziókból. Ilyen azonban előfordul, leginkább ilyen fordul elő, az idő múlása kegyetlen, fölnőnek az új generációk, akik már nem értik, mit keres a bácsi és a néni a képernyőn, köszönjük, nem kérjük, új időknek új személyiségek szolgáltassák a szórakoztatást.
Talán ez vitte a DK politikai közösségébe: hogy nem sikerült méltósággal viselnie a méltatlanságot, és elfogultan kereste azok társaságát, akik elfogultak voltak vele, akik megadták neki azt a megbecsülést, amihez évtizedeken át hozzászokott. De lehet, hogy ez fölösleges lelkizés, lehet, hogy őszintén, meggyőződéssel csatlakozott a DK-hoz. Ahhoz a közösséghez, amelyik a leglebutítottabb, legdemagógabb politikai szövegekkel próbálja megszerezni a hatalmat. Ha így van, elég különös és szomorú. Úgy látszik, olykor az okos, művelt, világlátott embereket is az előítéleteik kormányozzák.
Vágó István televíziósként értéket hozott létre, jó emlékeket hagyott maga után. Politikusként értékek rombolásához adta a nevét és a tehetségét. Az élete egyenlege? Ki-ki ítélje meg.