Mindezek mellett még egy szenzációval szolgál a könyv.
„A háború után a túlélők egy részének minden keserűsége a zsidó tanácsok (értelemszerűen főleg a fővárosi) tagjai ellen fordult. (...) Ez évtizedekre meghatározta a közfelfogást, amihez egyes történészek – különösen Karsai Elek és Randolph R. Braham – elfogultsága is hozzájárult. A könyv egyik joggal szenzációsnak tekinthető eredménye Braham ez irányú munkásságának a megalapozott kritikája. (...)
Az egész tanulmányt átszövik kimondva-kimondatlanul az emberi természetről szóló, szociálpszichológiai mélységű, jól dokumentált felismerések. Gyarló emberek egy borzalmas korban igyekeztek segíteni a lehető legtöbb társuknak; folyamatos fenyegetések közepette, kifosztva, eszközök nélkül próbálták elodázni az elkerülhetetlen végzetet. (...)
Mindezek mellett még egy szenzációval szolgál a könyv. Történészek között is vita tárgya, hogy Koszorús Ferenc vezérkari ezredes akciója, a csendőrök kiszorítása Budapestről 1944. július 6-án milyen indíttatásból született. A csendőrpuccs megakadályozása volt elsősorban a célja? Vagy a zsidók deportálásának a megakadályozása? Karsai László szerint Koszorús egyenesen semmit nem tett a zsidók megmentése érdekében, memoárjában hazudik erről. Ungváry Krisztián szerint pedig »nem arra kapott parancsot, hogy a budapesti zsidókat megmentse, hanem arra, hogy a csendőrséget Budapestről eltávolítsa«.
Nos, Veszprémy László Bernát egyértelműen bizonyítja, hogy a zsidó tanács vezetői eljártak Horthynál, és az ő tárgyalásaik eredménye volt Koszorús csapatainak a bevonulása a fővárosba, a magyar Holokauszt legnagyobb embermentő akciója.”
Fotó: Fortepan 172022
Az elektromos mobilitás „forradalmi gyorsasággal” fog elterjedni, mert az egész világ megtanulja azt, hogy az olajimport az mekkora kitettség – jelentette ki Mráz Ágoston Sámuel a Mandiner Mesterterv című műsorában.
A legmagyarabb Habsburg személyéről, csodálatos örökségéről a Habsburg Történeti Intézet könyv és kisfilmek formájában is megemlékezik.
Kemény, határozott vélemény.
Titkos napló leplezi le, hogyan bántak 1919-ben a védtelenül maradt többségi nemzettel az ukrán soviniszták az első világháború után.
A hangos magyar író fejben bezzegmáshol él. Tíz éve nyitott határokat követel, mert bécsi, berlini és frankfurti fogadásokon látta, hogy az idegen szép.
Egy választási győzelem normális esetben a jövőről szól: reformokról, gazdaságról, fejlődésről. De mi történik, ha a hatalom másnap már nem kormányozni akar, hanem elszámoltatni? A történelem azt mutatja, hogy a bosszú logikája gyorsan felülírja a jogot – és ezzel nemcsak a politikát, hanem a gazdaságot is megrendíti. A kérdés nem elméleti: minden demokrácia életében újra és újra felmerül.
Az ukránokat nem zavarja, hogy a nyugati szövetségesek kifejezetten kérték, hogy vegyenek vissza az energia elleni támadásokból.
