Miniszterelnökünk nincs híján a fejlődőképességnek

„Miniszterelnökünk nincs híján a fejlődőképességnek. Én már akkor is megdöbbentem, amikor itthon kijelentette: az orosz-ukrán háborúban nem szurkol egyik félnek sem. Addig azt hittem, ha valakire erőszakkal rátámadnak (utcán, családban, iskolában vagy háborúban, bárhol), akkor az ember nem közömbös: a megtámadott oldalán áll, vele érez együtt.

A kormányfő azóta belátta álláspontja tarthatatlanságát. Mondom, hogy fejlődőképes. Az interjúban már nem semleges: egyértelműen Putyin győzelmét kívánja. Közli, »elképzelni sem szeretné, mi történne, ha Oroszország elveszítené a háborút«.

Hm. És azt szeretné elképzelni, mi történne, ha Ukrajna elveszítené a háborút? Hogyan kapna vérszemet egy nagyhatalom diktátora, akinek »bejött« az agresszió? Hány háborút indítana még?

Szerencsére az interjúban ott a változás magyarázata. »A keresztény tanítást a politikában is érvényesnek tartja« – mondja. »Részt kell vennünk isten munkájában.«

Értem. Orbán bizonyára ismeri a mondást: a langyosakat kiköpi az Isten. A Bibliában így szerepel: »se hideg, se meleg nem vagy... mivel langyos vagy, kivetlek a számból.« Ezzel a 'se ide, se oda' magatartással eszerint nem lehet Isten munkájában részt venni. Pedig hogy szeretne.

Mit volt mit tenni, szakított a langyossággal. Letette a voksát. A rossz oldalra. Érvként azt is felhozza, hogy »Oroszország egy másik civilizáció«, nincs mit tenni.

Most már csak azt nem tudom, hogy a miniszterelnök meg én azonos civilizációhoz tartozunk-e. Ami az értékrendet, szokást, erkölcsöt illeti, támadtak kétségeim.”

Nyitókép: Mandiner / Ficsor Márton