Don't Cry...

„Mondhatnánk: hozzászoktunk már ahhoz, hogy Kósa Lajos, ha megszólal – mostanában ritkábban tette –, akkor súlyos sületlenségek hagyják el a száját. Azt is hihetnénk, hogy sokat árt párjának, a kormányzó elitnek, de nincs így: az orbáni rendszer úgy van összerakva, hogy lábon kihordja ezeket a felnőttbetegségeket is. Vagyis gond nélkül éli túl Kósa Lajos nyelvi és tartalmi csetléseit, botlásait – hogy finoman fogalmazzak. Most azonban a Fidesz alelnökének, Debrecen egykori polgármesterének, és folyamatos országgyűlési képviselőjének, sikerült az eddig teljesítményét is meghaladnia.

A Hír tv-nek adott interjújában, a maga magasröptű módján, az orosz-ukrán háborút elemezte, többek között a következőképp, idézem: »teljesen nyilvánvaló, hogy Ukrajnából marad valami. Tehát az egy óriási ország, az oroszoknak meghaladja az integráció a képességét. Itt is lesz valami modus vivendi. Az ukránok nem párolognak el, nem mennek el az utolsó szálig«. 

A gondolat persze nem tér el a Fidesz fősodortól, legfeljebb annyiban, hogy bátran kijelenti – mint a másik nagy elemző, Nagy Feró –: az ukránoknak nincs okuk bánkódni, marad nekik területük akkor is, ha az oroszok elfoglalják az ország egy részét. És: a halottaik miatt sincs okuk szomorkodni, a holodomor – az 1932-33-as éhínség – idején többen haltak meg, mint most. A kósai elemzés, leegyszerűsítve így hangzik: nagy ország, sok emberrel, jól ellesznek egy kisebb országban, kevesebb emberrel. Ismétlem: a gondolat nem tér el a kormány nem hivatalosan, de nyilvánvalóan könnyen dekódolható álláspontjától. Márpedig, ebből a szempontból, igazságtalan dolog elverni a port valakin, aki ezt, ha a maga otromba módján – hogy másként? – ki is nyilvánítja. Ne bántsuk tehát Kósa Lajost, hisz mégiscsak tanult valamit Orbán Viktortól: a politikailag korrekt (PC) kijelentések ideje lejárt. Ne sírjunk hát Ukrajnáért...”

Nyitókép: MTI/Soós Lajos 

***