Mit üzennek a békeidők Európa sírásóinak?
A terrorveszélyt hordozó illegális bevándorlás a legtöbb nyugat-európai helyszínen mostanra gyökeresen átalakította a mindennapokat.
Létezik magyarfóbia is a világon, hölgyeim és uraim.
„Ha az Európai Unió gyarmattartásra rendezkedett be, mi pedig a fűszoknyás bennszülöttek szintjén létezünk, feltétlenül igaza van ennek a nőnek.
Akinek azonban úgy rémlik, hogy az unió eredetileg különféle szuverén országok szövetsége, a nemzeti jogot pedig az uniós jog nem felülírja, hanem kiegészíti, továbbá magyar közjogi méltóságok képviselik és irányítják a hazánkat, nem pedig Vera Jourova, az Európai Bizottság alelnöke, aligha téved. Finomkodó korrektség – milyen szép is ez a szóösszetétel, nem is értem, miért nem korbáccsal vernek ki minket a saját hazánkból, ahogyan oly sokszor megtették már a történelemben.
Finomkodjunk mi is ide néhány korrekt észrevételt.
Például kérdezzük meg Jourovától, hogy mi is a baj Magyarországgal? Konkrétan annyi, hogy nem állunk be a sorba, mert szabadok vagyunk, nem pedig alávetett fogyasztók, rabszolgák, akiknek az eredeti küldetéséből kiforgatott Európai Uniónak mostanában oly nagy a keletje. Első bűn: Magyarország – húzzuk alá, a magyar emberek többségének támogatásával – nemet mondott a korlátlan migrációra. Második bűn: azt sem engedjük, hogy pedofil magánszemélyek és őket támogató álkulturális csoportok garázdálkodjanak.
Végezetül a harmadik, legfrissebb bűnünk: békét akarunk a keleti fronton, nem szállunk be a háborúba, senkit nem támogatunk, mert történelmünk és jelen helyzetünk is azt igazolja, hogy ránk ott semmi szükség. Ennyi hát az igazság, nem több, nem kevesebb. Ezért adták ki a brüsszeli fatvát ellenünk, és hurcolnának képletesen vérpadra minden magyart, aki nem a romlott, beteg új világhoz, hanem saját értékeihez óhajt ragaszkodni.”
Nyitókép: Kenzo TRIBOUILLARD / AFP