A nép barátja, TGM

„Az otthonról hozott baloldali értékeit büszkén vállaló TGM-nek már a kilencvenes évek elején szembesülnie kellett azzal, hogy a hatalmi pozícióba került új jobboldal konzervativizmusa és a sok önkormányzatban szintén hatalmi pozícióba került liberalizmus a gyakorlati életben nem jobb, mint a korábbi évek hazai szocializmusa. Egy idealista embernek ez döbbenetes csalódás lehetett, és szükségképpen vezetett oda, hogy elforduljon a politikusi léttől. Ekkor tért vissza szüleitől hozott értékekhez, azaz a megalázott és többszörösen hülyének nézett magyar nép érdekeinek védelméhez. Tette ezt annak ellenére is, hogy ez a nép képtelen volt a szociális önvédelemre.

TGM a kudarcok ellenére is hitt a marxizmusban, azaz egy eljövendő igazságosabb világkép víziójában talált kiutat önmaga számára. Elvetette az országgyűlési képviselőséggel, pártkatonasággal együtt járó anyagi biztonságot, és felcserélte azt az olvasás, írás és agitáció felemelő, de mindenkoron fillérszámoló világával. Nem igazolt sehova jó fizetésekért, abból élt, amit egy magyar, de nemzetközileg is elismert értelmiségi meg tudott keresni magának

A Mérce azzal fordult hozzám, hogy keressek egy TGM szöveget, melyet ajánlani tudok. Rá kellett jönnöm, hogy Tamás Gáspár Miklós írásainál számomra sokkal fontosabbak a beszédei, csodáltam retorikai adottságait. Világosan és rendkívül hatásosan tudott szónokolni, ezért az én ajánlásom nem írott, hanem elmondott szavakat idéz fel. Egy olyan kisebb tüntetésen elmondott TGM beszédet ajánlok, aminek még én készítettem el a szószerinti leiratát.”

***

Nyitókép: Földházi Árpád/Mandiner