„szégyenletes volt hallgatni, ahogy beszélgetőtársa realizálva a hallottakat, próbált korrigálni, érezve, hogy a Puzsér egy perc alatt meztelenre vetkőztette őket a profi smink ellenére is”.
A médiaszemélyiség szerint „nem akkor kell rasszizmust óbégatni, amikor tabu társadalmi témák kapcsán őszintén és kendőzetlenül beszélnek”.
„A vegytiszta, esszenciális rasszizmus az, amikor jön a felsőbbrendűsködő hombárfejű, és jelzi, becsüljem meg, hogy egyáltalán kijöhetek a lápos mocsárból, és legyek hálás, hogy egyáltalán létezem. Egyébként is, hogy jövök én ahhoz, hogy egyáltalán gondolkodni merjek, vagy véleményen legyen bármiről is. Pláne olyan nem az én fajtámnak való fehér dolgokról, mint a felvilágosodás” – mondta Puzsér Róbertnek címezve Ábrahám Róbert, majd úgy szólt, „örüljek, hogy ők, a puzsérféle jóságos misszionáriusok, akik a szalonokban rendszeresen megemlékeznek a magamfajta vadember edukációjának jövőbeli lehetőségéről, egyáltalán gondolnak velem és a fajtámmal”.
„Érjem be ennyivel, és ne feszegessem a határokat. Értem én. És meg is fogadom a jóságos kápó bácsi tanácsait, de engedelmével még hadd jegyezzem meg,
az általa áhított jogállamok bármelyikében, most érne véget az ő karrierje is”.