„Ide jutottunk: a napi rutin részévé vált, hogy magyarországi telephelyű balliberális »politikusok« kimennek Brüsszelbe, Berlinbe, Washingtonba, és diktatúrázzák, gyalázzák a saját hazájukat. Azt az országot, ahol születtek. (Jó, nem mindegyikük.) Pénzmegvonást, kötelezettségszegési eljárást, minél súlyosabb büntetést követelnek ellene. Ha a legcsekélyebb igazságmagja, tényalapja lenne a Magyarországra szórt rágalmaiknak, tehát például az ellenzék vezetői börtönben sínylődnének, miként az egy diktatúrában elvárható, a balliberális média be lenne tiltva, a kormányétól eltérő véleményen lévőket elvinné a karhatalom, a tüntetők szemét Gyurcsány-módszerrel kilövöldözné a rendőrség, akkor némileg érthető lenne a folyamatos sipákolás, segítségkérés. Ám ilyesmik nem történnek. Nem nálunk történnek.
A más véleményen lévőket nem nálunk, hanem a »művelt« Nyugaton hurcolják el bilincsben. Ehhez elég, ha tiltakoznak az erőszakos népességcsere-program ellen, tudósítanak migránsbűnözők büntetőperéről (Tommy Robinson), nem tetszik nekik az óvodai genderagymosás, esetleg csöndesen imádkozni merészelnek a meggyilkolt magzatokért egy abortuszklinika előtt. Aki nem teljesen korlátolt, láthatja, hogy a magyar sajtó sokszínűbb, mint az egyoldalú, kézi vezérelt nyugati fősodratú »Lügenpresse«. Nálunk mindenféle vélemény megjelenhet – arrafelé csak az, ami a kánonba illeszkedik.