A Leopard sem csodafegyver

„Az információs dömping közepette érthetően felmerül az olvasóban az az egyszerű kérdés, hogy »mit is érnek valójában a nyugati tankok?« Nos, elsőként érdemes azt megvizsgálni, egyáltalán pontosan hány harckocsit kap Ukrajna, mivel még abban sincs teljes egyetértés.

Az e sorok írásakor elérhető adatok alapján az elkövetkező hónapokban 77+6 nyugati és 60 szovjet eredetű harckocsi átadása vehető biztosra, míg további, nagyjából 80-100 egység bejelentése várható.

Bár ez még mindig nem éri el a Valerij Zaluzsnij ukrán vezérkari főnök által a sikeres ellentámadás feltételeként tavaly decemberben belengetett 300-as értéket, ám így is az elmúlt időszak egyik legnagyobb nyugati felajánlását láthatjuk. Egyúttal a 300-as darabszám sem véletlen, mivel a szovjet doktrína szerint egy páncélos hadosztálynak többek közt 296 harckocsival, 230 gyalogsági harcjárművel és 54 önjáró tüzérségi löveggel kell rendelkeznie. Kijev pedig haderejének reorganizációja során úgy tűnik a nyugati technika segítségével legalább egy páncélos hadosztályt kíván kiállítani, az újonnan létrehozott 9. és 10. hadtestek segítségével, amelyeket többségében nyugati technikával kíván felszerelni.

Így nem véletlenek az elmúlt időszak nagyobb számú szállító harcjármű felajánlásai sem.

Ugyanis a nehézdandárok létrehozásához a harckocsik mellett szükség van a gépesített gyalogságot szállítani képes csapatszállítókra, valamint az ellenséges járművekkel harcot felvenni képest gyalogsági harcjárművekre. Támadás során a harckocsikat, mint a dárda hegyét kell elképzeljük, amelyekkel az említett csapatszállítók és harcjárművek közösen mozognak. Egyúttal a támadás sebességét pedig mindig a leglassabb egységek határozzák meg, amely jelen esetben a csapatszállítók terén mutatkozik.

Bár a felajánlott létszámot figyelembe véve mindenképp impresszív felhozatalt láthatunk, az ördög a részletekben rejlik. Ami pedig nem más, mint a felajánlás összetétele.”

Nyitókép: Wojtek RADWANSKI / AFP