A finn és svéd csatlakozás ugyanakkor tovább növeli az EU függőségét a katonai szervezettől és az USA-tól.
„Finnország NATO-tagsága a finnek és oroszok kétszáz éves együtt-, majd egymás mellett élésében jelentős fordulatot hoz. A két ország viszonyában eddig szinte minden formációt kipróbáltak már. A Finn Nagyhercegség 1809-ben került Svédországtól a cári Oroszországhoz. A finn közvélemény ma is megosztott abban, hogy melyik függés volt a rosszabb. A svédek lenézték a finneket, az oroszok pedig antidemokratikus rendszert kényszerítettek rájuk, de viszonylag széles autonómiával. Az ország függetlenségét 1917-ben a bolsevikok deklarálták, és Moszkva a balti államokéval szemben a finnek önállóságát később is elfogadta. A függetlenség kikiáltását szörnyű polgárháború követte a vörösök és a fehérek között, az utóbbiak győzelmével. Ennek olyan hosszú az árnyéka, hogy a finn családok ma is nyilvántartják, melyik oldalon harcoltak a felmenőik, és a »vegyes« házasság ténye máig legalábbis említést érdemel. A baloldaliak által csak »mészárosoknak« nevezett fehérek a rövid bosszú után a megbékélés mellett döntöttek, és Finnország azóta is öntudatos, stabil demokrácia.
Két évtizedes együttélés után a Leningrád körüli területek megszerzésének indokával a sztálini Szovjetunió 1939-ben megtámadta Finnországot.
Erről az úgynevezett téli háborúról azért érdemes röviden szólni, mert sok tekintetben hasonlított a mai orosz-ukrán háborúhoz. Ezt is orosz biztonsági és területi követelések előzték meg, amelyek finn elutasítása után az oroszok megtámadták a sokkal kisebb Finnországot.
De az ukránokhoz hasonlóan a finnek is bátran ellenálltak, és az orosz hadsereg eleinte súlyos vereségeket szenvedett. Az orosz haderő szervezetlensége később tévesnek bizonyuló optimizmussal öntötte el Hitlert is, aki könnyű menetelésnek gondolta a majdani invázióját. A mennyiségi különbség azonban végül győzött a Téli Háborúban, és Finnország területének egytizedét kénytelen volt átadni Oroszországnak. A finnek bátorsága így is széleskörű nemzetközi elismerést keltett.”
Nyitókép: MTI/ EPA/ Stephanie Lecocq
Egyre távolodik egymástól az Egyesült Államok és az Európai Unió. Előbbi ráadásul egy merőben új kontinens képzel el, ahol egyes országokkal működne csak szorosabban együtt.
Az európai politikusoknak is odapirított az orosz elnök.
A nyugalmazott német katonatiszt szerint már több százezer orosz katona sorakozott fel az európai országok határain.
Petteri Orpo szerint nincs idő a finomkodásra: le kell törni Belgium ellenállását, különben baj lesz.
1969-ben megkérdezték egy Vietnámban szolgáló amerikai katonától, hogy mit üzen az ötven évvel később élő amerikaiaknak.
Kaja Kallas nyilatkozata új fényben tűnteti fel az uniós szerepvállalást.
Nehéz összeegyeztetni szavait a korábbi európai csapatokról szóló tervekkel.
Nem megy el a rivális.
A négyéves Medárd napok alatt belopta magát egy ország szívébe. Hőstettét és helytállását jó ideig nem fogjuk feledni. De egyre több helyen felmerül a kérdés, hogy is írjuk helyesen az életet mentő köszönését. Utánajártunk!
