„Ezen a tavaszon tanulságos évfordulók egész sora esedékes. Össze is függenek ezek a tavalyi események, mert katonákkal vagy anélkül, mindegyik felért egy Ukrajna elleni hadüzenettel.
A sort Putyin februári beszéde és persze inváziója kezdte. Orbán azonnal ráduplázott. Ez eddig nem meglepetés. Annál váratlanabb volt, hogy a magyar parlamenti ellenzék is beállt a hadüzenők sorába.
Először tudjuk le Vlagyimir Putyin gyászos jubileumát. Mint ma már belátható, pofonért küldte a sereget. Egyhetesre tervezte a hadjáratot, de egy év múltával is »él Ukrajna dicsősége és szabadsága«, ahogyan a himnuszuk mondja. Minden pusztítás és véráldozat ellenére az ukránok hatékonyan védekeznek, s főként nincsenek egyedül. Ebben az évben a Nyugat országai is felébredtek a történelem végének álmából, fegyverszállítmányaik döntően hozzájárulnak az orosz túlerő kiegyenlítéséhez.
Ugyancsak most lesz egyéves Orbán Viktor azonnal megküldött, olajfaágakkal és békegalambokkal díszített hadüzenete is. Különbékének álcázta az orvtámadást. Európában egyedüliként, Magyarország megtagadta a segítséget a megtámadott szomszéd országtól, és lezárta a határt mások felszabadító fegyveradományai elől is. Azóta Orbán az orosz ultimátumok önkéntes postása. Egy év óta követeli Kijevtől, hogy adja meg magát Moszkva területi és vazallusi követeléseinek.
Erkölcsi szempontból, ha az még számít, ez a magyar történelem egyik legcsúfabb árulása. Kevés évszám rímel tisztábban az ukrán 2022-re, mint a magyar 1848 és 1956. De önsorsrontás is a magyar ukránellenesség, mert az orosz tankok csak Newton első törvényét ismerik. Ha egyszer meglökték őket Záhony irányába, akkor csak alaposan felfegyverzett ukránok állíthatják meg őket.
Orbán valódi, belpolitikai indítékáról mindent elmond a harmadik évforduló, a parlamenti választásé. A kampányban Orbán ismét hadat üzent, ezúttal az ukránokat támogató magyaroknak. Diadalmenetben nyert, és minden eddiginél súlyosabb vereséget mért a parlamenti ellenzékére.”
Nyitókép: Facebook