Néhány szó a fideszességemről

Noha írtam róla számtalanszor, és nincs olyan momentuma, amelyik ne lenne ismert, mostanában mégis többször gondoltam rá, hogy írni kéne róla.

Egy húszfős brűgölő azon fortyog, hogy szegény Gábor Györgyöt elüldöztem a fészbukról.
„Ha nehezen is, de eljutott hozzám, hogy egy húszfős brűgölő azon fortyog, hogy szegény Gábor Györgyöt elüldöztem a fészbukról. Noha meggyőződésem, hogy az internet sokkal jobb hely Gábor György nélkül, semmilyen szubkultúra és önképző kör jogát el nem vitatom, hogy a világhálón fejtse ki áldatlan tevékenységét, és ez igaz a »Dobtár és díszzsebkendő« szociális foglalkoztatóra is. Hát, hol érdekel az engem, hogy az egykori diadalmas, bár gőgös baloldali és/vagy liberális értelmiség peremvidéke és közönsége egymás közt görcsösen bizonygatja, hogy a műveltség, a tudás és mindenféle nemes érték? Bár azon jól szórakozom, hogy egy nagyon műveltek szerint a »percemberkék« kifejezés az Újnépszabadság (???) Zsuzsa nevű szerzőjétől származik.
Viszont. Azt közölnöm kell, hogy nem hánytorgattam volna föl, hogy a Gábor-Vásárhelyi-Buda szerzőtrió mit írt korábban Tamás Gáspár Miklósról, ha a halála pillanatában a nevezettek nem tűzték volna ki a TGM-kitűzőt, és nem kezdenek önfényező visszaemlékezésekbe. Természetesen lehetnek nekik is érvényes emlékeik Gazsiról, őket is fűzte hozzájuk viszony, de amikor megemlékeznek, akkor az a minimum, hogy azt is megemlítik, hogy ők antiszemitázták le, és igyekeztek kiátkozni köreikből. Mégpedig azért – ha erre fölhívhatom az úri társaságok figyelmét –, mert egyszerűen ez az illem. Ja, meg a becsület.”
Kép forrása: Gábor György Facebook-oldala