Ezt a csodát kaptam Karácsonyra!

„Akkor érzi az ember csak igazán, hogy baj van ezzel az országgal, amikor kívülről néz rá vissza. Hatalmas, megerősítő és egyúttal rendkívüli módon gyógyító élmény volt számomra, hogy hétfőn előadást tarthattam egy német kutatócsoport meghívására, akik maguk is az egyházon belüli szexuális visszaélések feltárásával foglalkoznak. A csoport tagjai között voltak teológus professzorok, jogászok, szociális területen dolgozók, sőt egykori áldozatok is, akik közül néhányan megírták a saját történetüket egy-egy kötetben. Például Doris, akit apácaként bántalmaztak papok, sőt szexuális együttlétre kényszerítették a szerzetesi engedelmesség nevében. Doris megírta a történetét, ami azonnal bestseller lett Németországban, mert annyira lesokkolta a német közvéleményt. Azóta számtalan meghívást kap az országban mindenfelé. De a többiek is a szakterület legnagyobbjai voltak. Köztük néhányan kiadtak egy kötetet, amiben 23 olyan áldozat történetét gyűjtötték össze, akiket felnőtt nőként bántalmaztak spirituálisan és szexuálisan katolikus papok vagy szerzetesek. Többen közülük díjakat kaptak, rengeteg elismerést, megbecsülést. S a Német Katolikus Egyház teljes mellszéleséggel támogatja a munkájukat, mind erkölcsileg mind pedig anyagilag.

Hát amikor elmeséltem nekik, hogy én is írtam egy könyvet, amiben az általam eddig megismert 55 áldozat közül 10 történetét dolgoztam fel és hogy másfél éve működtetek, Heves Andi pszichológus barátommal egy áldozatvédő csoportot, és ehhez a munkához Magyar Katolikus Egyház eddig soha semmilyen segítséget nem adott – sem anyagit, sem erkölcsit –, ledöbbentek. Egyszer elküdtem egy kötetet még Beer Miklós nyugalmazott püspöknek is, ígérte, hogy megkeres és elmondja, hogy mit gondol. Hát azóta is várom, hogy keressen... Aztán amikor elmondtam nekik, hogy nem csupán arról van szó, hogy ezt az egész munkát teljesen egyedül, hatalmas ellenszélben végzem, hanem még arról is, hogy a magyar püspöki kar nem átallott engem az idén áprilisban bepanaszolni a grazi megyéspüspöknél -  azaz megpróbáltak kirúgatni –  akkor már rettenesen dühösek is lettek. És persze tudtam még a borzalmakat fokozni azzal, amikor beszámoltam azokról a politikai támadásokról, amiket a kormánymédia masszívan, megállás nélkül folytat ellenem – csak a M. szennylap több mint 350 lejárató cikket írt ellenem – , már elkezdtek nagyon félteni is. 

Kívülről nézve nem is tudom elképzelni, hogy milyennek láthatnak engem. Legtöbbször ilyenkor nagyon csodálkoznak, hősnek tekintenek és el sem tudják képzelni, hogy lehet kibírni ekkora pszichés terhelést. A beszélgetés végén most mindenki sírt. Ez sem ritka. Ilyenkor kissé zavarban érzem magam. Hiszen én csak azt teszem, ami a dolgom. Követem azt a belső hívást, ami megszólított. Tudom, hogy az ellenszél, ami szinte minden percben arcul csap, végtelenül és legyőzhetetlenül hatalmas. De mégsem fordul meg soha a fejemben, hogy vissza kellene fordulnom. Ez egy olyan út, amin csak elindulni lehet. Még nem tudom, nem látom tisztán, pontosan hova vezet s mi lesz belőlem a végén. De az biztos, hogy végig fogok menni ezen az úton. És soha senki, sem ember, sem Isten nem tud megállítani!

És csodás ajándék a számomra a német kollegák megbecsülése és az, hogy tudom, mindenben számíthatok rájuk. Most fogadalmat is tettek erre. Azért ez jó érzés ám nagyon. Szerintem most őket kaptam karácsonyra. Hát köszönöm!”

Nyitókép: Facebook