Orbániában a „jogalkotás” lényegében nem más, mint a legdurvább jogfosztás

„»Estve jött a parancsolat« – akarom mondani, a karácsonyi meglepetés, a »rendelet« a gyógyszergyártók különadójáról.

Igazából az volna meglepetés, ha eltelne egy éjszaka újabb »rendeletek« nélkül.

Éppen gyógyszerhiány van kialakulóban, részben azért, mert a gyártóknak, kereskedőknek nem fizetnek – egy ilyen »rendelet« nyilván segít megoldani a gondokat.

Lehet »apróságokon« problémázni – micsoda dolog év végén, visszamenőleg, adót kivetni: nyilván így lehet megteremteni a jogbiztonság érzetét.

Beláthatjuk, hogy a költségvetés nehéz helyzetben van – de az az ember érzése, hogy az ilyen »rendeleteknek« az a céljuk, hogy a hatalom tovább tudja szórni a pénzt – számolatlanul – kegyenceinek.

De lehet az egészre, magára Orbániára felülről, általánosságban nézni, és megállapítani: a magyar jogalkotás olyan állapotban van, hogy az Európában általában elfogadott normák szerint törvényességről nem lehet beszélni. Magának az Európában példátlan veszélyhelyzetnek, rendeleti kormányzásnak a szükségessége, így jogszerűsége is erősen vitatható. Se szeri, se száma azoknak a rendeleteknek, amelyeket a különböző veszélyhelyzetekre hivatkozva hoztak, de közük nincs semmilyen »veszélyhez«.

Nézzünk szembe a helyzettel, és állapítsuk meg: Orbániában a »jogalkotás« – a parlamenti és a rendeleti is – lényegében nem más, mint a legdurvább jogfosztás, a pimasz hatalmi önkény rongyosra szakadt leple.

És mindezt éjszaka művelik, ahogy a rablók szokták végezni dolgukat.”

Nyitókép: Mátrai Dávid