„A vallást se kiirtani nem lehet, se megszüntetni, se betiltani, se magától nem hal el. Egyes vallásokat igen, de a vallást, mint olyat, soha. Mindig volt, mindig lesz, és az egyik vallást csak egy másik képes eltakarítani. Minden képes vallási köntösben megjelenni, és a vallás funkcióit ellátni. A politikai ideológiák, a piac, sőt, a tudomány is, pontosabban a tudomány mindenhatóságába és megváltásába vetett hit. Az ateizmus is. A vallásellenesség is vallássá válik, mihelyt kialakul a papsága, megjelenik valaminek a kultusza, történeti tényként fogadják el a mítoszaikat, elkezdenek téríteni, és így tovább. Akkor is, ha a papságot nem papságnak, a kultuszt nem kultusznak, a mítoszt nem mítosznak nevezik, mert ezek a szavak letiltásra kerülnek. Ez a funkcionális értelemben vett vallás, melynek Durkheim óta igen nagy irodalma van.
A valláshoz tehát nem kellenek istenek, démonok, szellemek, lélek, túlvilág és hasonlók. De mi a helyzet ezekkel a hidelmekkel? Mert mondhatná a militáns ateista, semmi baj a funkcionális értelemben vett vallásokkal, ha azokat nem vallásnak nevezik, és nincs bennük Isten és halál utáni lét. Kit érdekel, ha a kommunizmus vagy az ateizmus vallásként (valláspótlékként) funkcionál, ha sikerült kiiktatni Istent és a lelket?