A vállalhatatlan rendőri erőszak irányítóját, Gergényi kapitányt pedig kitüntette a Demszky Gábor vezette főváros.
Mi a közös e momentumokban? Mi fűzi össze a vállát vonogató Karácsony Gergelyt és az őszödi országszomorítót? Mi a morális mintázat? A hübrisz. E történések hajtóerejeként ott találjuk a jól ismert dölyföt, az önhittséget, a hatalmi gőgöt. Azt az önsorsrontó erőt, ami megpecsételte Kreón sorsát. Vagy ami miatt Woland megleckéztette Bulgakov Moszkvájának elbizakodott csinovnyikjait. Végső soron a rendszerváltó SZDSZ-t is a kíméletlen arrogancia őrölte fel. A hübrisz ugyanis mindig tragikus következményekkel jár.
Érdemes hát e példákra figyelni, belőlük okulni. Főképp most, a pedagógustüntetések egyre hevesebb hullámverésében. Bár valóban léteznek önös politikai célokat képviselő, a jogos elégedetlenségre rátelepedő erők, ám a párbeszéd hiánya, a félrenézés és pedagógusok ötletszerű eltávolítása elfogadhatatlan a megoldás helyett. Sőt!
A kirúgások és a figyelmeztető levelek gyúelegye csak táplálja a tüzet.
Ebben a túlfeszített helyzetben az erőből való visszavágás nem segít. A józan ész egyértelműen azt diktálja, hogy a szükséges források megtalálásával az oktatásügy újra megkapja méltó megbecsülését. Közös társadalmi alap ugyanis, hogy minőségi oktatás nélkül nincs jövő, és hogy a tisztes megélhetés minden tanárnak jár.