Jövőre Brüsszel 18 milliárd eurót, átszámítva kb. 7200 milliárd forintot tervez Kijev rendelkezésére bocsátani – hitelből.
Merthogy egy hét éves költségvetési ciklus kellős közepén vagyunk, így az EU-nak nem nagyon vannak szabadon mozgatható pénzeszközei. Megoldás lehetne az, amit Orbán Viktor is szorgalmaz, hogy a tagállamok adják össze az Ukrajnának szánt pénzt és hogy azt melyik tagország miből finanszírozza, az már legyen az ő gondja. Az EU ugyanakkor más utat választana, méghozzá a közös eladósodást, a közös hitelfelvételt. Hogy aztán azt közösen is kelljen visszafizetni, adósságspirálba taszítva ezzel nem csak egyes országokat, hanem magát az EU-t is.
Merthogy ingyen hitel nincs és egy kölcsön esetén sosem az jár jól, aki felveszi, hanem aki adja.
És itt ennek a kérdésnek is fel kell merülnie, hogy vajon ki lenne az, aki adná ezt a pénzt? És milyen áron? Ráadásul a pénzügyek mindig is a tagállamok saját hatáskörébe tartoztak. Egy újabb közös hitelfelvétel (merthogy egy már volt a helyreállítási alap elindulása előtt) még közelebb lökne minket a közös adópolitikához is, ami jelentősen rontaná például hazánk versenyképességét. Azt gondolom, hogy Ukrajnát másképp kell segíteni, ez ugyanis túl nagy ár. Ráadásul senkinek sem érdeke. Merthogy mi is lenne a közös érdek? Az együttműködés.
Együttműködés Oroszországgal és Ukrajnával is. Európának mindig akkor ment jól, amikor Oroszországból olcsó nyersanyaghoz jutott, Oroszország pedig technológiát kapott Európából. Ráadásul ennek a mindenki számára előnyös kereskedelemnek a nagy része Ukrajnán keresztül zajlott, így Kijev is jól járt. Minden szereplő erősödhetett és nem egymás kárára, hanem egymást segítve, kiegészítve. És ez az, ahová vissza kell térni a lehető leghamarabb. Minden más út csak zsákutca lehet minden fél számára. Szerencsére ezt egyre többen kezdik felismerni Európában is.
Nyitókép: Metin Aktas / ANADOLU AGENCY / Anadolu Agency via AFP