Európa szellemi és lelki állapota

„Alább az év vége híreiből fogunk szemezgetni. Pontosítok: kiemeltem az év vége híreiből hármat, amelyek megítélésem szerint tökéletesen megvilágítják a mai Európa szellemi és lelki állapotát. Kérem az öveket becsatolni – indulunk!

Első hír:

»Bombariadó volt a touloni Sainte Musse-kórházban szombaton, miután besétált egy 88 éves férfi, akinek egy első világháborús bomba volt a végbelében« – írja az UNILAD.

A kórház sürgősségi osztályait kiürítették, illetve új eseteket sem fogadtak két és fél órán keresztül, amíg a tűzszerészek is megvizsgálták a férfit, és megállapították, hogy a húsz centiméter hosszú és öt centiméter széles tüzérségi lövedék valószínűleg nem fog felrobbanni. Az orvosok csak ezután tudtak nekilátni a bomba eltávolításának, amit a férfi valószínűleg szexuális izgatás céljából dugott fel a végbelébe.

„Megszoktuk már, hogy olyan dolgokat találunk ott, amik nem az ember fenekébe valók, mint például egy alma, egy mangó vagy egy flakon borotvahab. De egy bomba? Ilyen még soha nem történt!” – nyilatkozta egy orvos. Mivel másképp nem tudták megoldani, fel kellett vágniuk az idős férfi hasát, hogy biztonságosan el tudják távolítani a bombát. A kórház szerint jól van, és teljesen fel fog épülni az esetből.«

Ó, Franciaország, ó, az európai kultúra bölcsője, Franciaország a szerelem hazája, ó még Charles Baudelaire Egy dög című versében is van valami szépség, valami igazi érzelem, valami fennkölt, pedig szerzőjét ismerve, biztos nem ilyennek szánta. »[…] – És hiá­ba, ilyen mocsok leszel, te drága, / ilyen ragály és borzalom, / szemeim csillaga, életem napvilága, / te, lázam, üdvöm, angyalom! / Igen! ilyen leszel, te, nők között királynő, / az utolsó szentség után, / csontod penész eszi, húsodból vadvirág nő / s kövér gyom burjánzik buján. / De mondd meg, édes, a férgeknek, hogy e börtön / vad csókjaival megehet, / én őrzöm, isteni szép lényegükben őrzöm / elrothadt szerelmeimet!« Na ugye…

És akkor az európai kultúra bölcsőjéről még nem is beszéltünk. Nézzük csak a festészetet. Ott van például Eugène Delacroix halhatatlan műve, A Szabadság vezeti a népet, középpontjában a szabadság allegorikus nőalakjával, ki fedetlen kebellel áll a barikád tetején, halottakon lépked, de mégis magasztos, mégis győzedelmes, mégis gyönyörű – hiszen ő a szabadság. S mi lett mára ebből a szabadságból?

Az elaggott vén francia meggyalázta az öregséget, annak méltóságát, bölcsességét és tiszteletreméltóságát, meggyalázta a szexualitást, s így végső soron az embert magát. A népet győzelemre vezető szabadság ott végezte, abban a nyolcvannyolc éves valagban. Ezzé lett Európa és a francia gloire. Mi pedig utolsó leheletünkkel is mondjuk: éljen Alain Delon és a toxikus maszkulinitás!”

Nyitókép: Ficsor Márton