Rossz rendszerben az ember nem lehet jól

„A tegnap Gergely Márton barátommal – volt Népszabadságos újságíróval – sorra vettük, hány féle válsággal, szorongással élnek manapság az emberek, és milyen kitettek ezeknek a pályakezdők. Háborús, egzisztenciális, klímaszorongás. Autokráciákban az elnyomó rezsimtől való félelem. A politikai céllal gerjesztett agresszió.

Sokszor hallok panaszkodni embereket, már nem bírják a terhelést, rosszul érzik magukat.

Az alábbi beszélgetést Tóth Ákos – volt Népszabadságos újságíró – készítette velem. Ez alatt jöttem rá: rosszkedvünk tele, a rossz közérzet természetes, sőt hasznos. Ha jól éreznénk magunkat ilyen körülmények között, ha konfort érzetünk, biztonságérzetünk működne – gyanakodnunk kellene, elsősorban magunkra. Rossz rendszerben az ember nem lehet jól. Az egyetlen, amit tehet, hogy megpróbálja megérteni a rossz közérzetét, a magáét is, a másokét is. És megpróbál tenni ellene. Magáért is, másokért is.

A rossz jóra fordítása, mint politikai program, azt hiszem ez minden szinten, minden területen érvényes lehet. Van az alábbi szövegben néhány gondolatfutam arról, hogyan is lehetne ez. Hogyan jöhetne létre a folyamatos egymásellen feszülésből egy közös világ. Milyen fontos lenne egy közös nyelv megtalálása, használata.

Egészen biztos vagyok benne, hogy ez a fordulat nem történik meg, ha elhallgatnak ezek az emberek – nevezzük őket volt Népszabadságosoknak. Ezek, akik felismerik és el tudják mondani történeteinket, fel tudják tenni a megkerülhetetlen kérdéseket.

A Népszabadság – a sajtó ellehetetlenítése sokkal mélyebb és végzetesebb drámája volt a mai magyar társadalomnak, mint azt gondolhattuk akkor. Valamennyit enyhíteni lehet ebből a veszteségből, ha olvassátok, figyelitek tovább a munkájukat. Most itt, az alábbi anyagban például Tóth Ákos kérdéseit.”

Nyitókép: YouTube