Olyan rendszerben élünk, amely a szó- és gondolatkorlátozásra épít, arra az ösztönre, hogy vigyázz, mit beszélsz, mert annak következménye lesz. Ez a félelem alakítja ki a már meglévő jog- és szabadságfosztásokat.
De hát a szó- és gondolatkorlátozás ellenére egy politikus, konkrétan a Mi Hazánk Mozgalom egyik vezetője, minden következmény nélkül azt mondhatja rólad, hogy jobb volna, ha fölakasztanának téged.
Igen, csakhogy ez a rendszer az ő rendszere, olyan, amely félelmet akar kelteni. Az én dolgom az, hogy ezzel együtt se féljek.
Meglepett, hogy míg román közjogi méltóságok kiálltak melletted, addig ilyen gesztust a magyar kormány részéről nem kaptál?
Nem, nem lepődtem meg ezen, mert azt látom, hogy Románia retteg attól, hogy esetleg Magyarországgá válik. Nagyon figyelik, hogy mi folyik itt. Amikor megfenyegettek, egyből azt mondtam, hogy ez nem az én történetem, nem is fogok semmilyen önvédelmi lépést tenni, hiszen a román közrádió szerkesztője vagyok, és ha engem akasztani akarnak, akkor a román közmédiát akarják akasztani. Ezt a romániai vezetés megértette. Mindenki megértette.”