Azt gondolhatnánk, hogy a DJ Jeszenszky vagy a Bayer jelenség tipikusan fehér és magyar

„Azt gondolhatnánk, hogy a DJ Jeszenszky vagy a Bayer jelenség tipikusan fehér és magyar. De a nőkön vagy az LMBTQ+ közösség tagjain való kegyetlen poénkodás, amellyel ráadásul óriási pénzeket lehet keresni, világjelenség. Dave Chappelle és más fekete amerikai komikusok előszeretettel csomagolják megvetésüket és undorukat viccelődésbe. A Jordan Peterson-féle nárcisztikus próféták meg ideológiát gyártanak ugyanabból. A gyúanyag itt a heteronormatív maszkulinitás.

Érzésem szerint itt valami mély sértettségről van szó. A férfiak zömének világnézetét és komfortérzetét jelentősen sérti, ha bármiféle változás nem az ő elképzeléseik szerint valósul meg. Hogy úgy szabaduljanak föl a nők és queer emberek, hogy ebben nem kérik ki a ciszheteró férfiak tanácsát és iránymutatását. Hogy bárki bármi lehet, és ebben nincs egyeztetés: ez jog. Ez a »káosz« lekövethetetlen, túl bonyolult, megterhelő, értelmetlen stb. a heteró férfiak többsége számára. A nők nem érzékeny, gyámolításra szoruló oldalbordáink többé?! Nem csak cseléd, anya és kurva szerepekben kell őket látni és láttatni?! Férfiak változhatnak nővé és fordítva?! Olyan is van, hogy valaki sem ilyen, sem olyan?! Jézus!

Az valahol érthető, hogy a keretek rugalmas kezelése bizonytalanságot szül. Azonban, akik rettegnek, vagy okoskodva kellemetlenkednek, valójában teljesen érzéketlenek a macsó világ áldozataival szemben, képtelenek fölfogni a rendszerszintű elnyomást, amit viselkedésükkel és nyelvezetükkel képviselnek. Ezek a férfiak vagy győztes, vezető pozícióban vannak (híresek és gazdagok), vagy ilyen helyzetbe szeretnének kerülni. Nem ismernek mást csak a vetélkedést, a mindent átható versenyszellemet.”

Nyitókép: MTI / Koszticsák Szilárd