Erre a születésnapi ajándékra senki sem számított: a németek óriási többsége elzavarná a Merz-kabinetet

Egyéves az CDU-CSU-SPD-koalíció! Mutatjuk a berlini kormány mérlegét.

Igen, most. Íme Európa vezető országának kormánypártja, a világ egyik legrégebbi politikai tömörülése és annak kongresszusa.

Első hallásra akár végtelenül érdektelennek is tűnhet, hogy épp tartományi kongresszust tartottak a berlini szociáldemokraták, háromszáz oldalnyi előterjesztéssel –
de ha a következő évszázadokban kutatnám történészként az 2020-as évek Európáját, én bizonyosan sírnék a boldogságtól, ha ilyen forrásanyagra bukkannék.
Ritka ugyanis, hogy egyetlen iratanyag ennyire gazdagon illusztrálja és egyben dokumentálja az öreg kontinens elhülyüléssel párosuló önsorsrontását.

Az egyik beadvány végig is futott a német sajtón: azt a berlini ifjúszocik nyújtották be, „Le a patriarchátussal, akkor is, ha romantikusnak érződik: töröljük el a polgári házasságot, vezessük be helyette a felelősségi közösségeket” címmel. Mint kifejtik, az évezredek során a házasság intézményét is „a nők ciszférfiak általi elnyomásának bebiztosítása érdekében” fejlesztették ki.
Noha az idők folyamán alapja két ember egymás iránti szerelme lett, ez ne tévesszen meg senkit (intenek a fiatalok): „a szerelmesség ürügyével” csak leplezték, hogy miféle sors várt a feleségre.
És a helyzet ma sem rózsás, vélik: a továbbra is fennálló elnyomást mutatja például, hogy a poliamor partnerkapcsolatokra nem vonatkoznak az adókedvezmények, valamint hogy egy erőszakos kapcsolatból különösen nehéz szabadulni, ha „a házassági viszony képezi a tartózkodási engedély alapját”. „A soviniszta, kapitalista nemzetállam számára a házasság a nőellenes, queerellenes, osztályelvű és rasszista politika végrehajtásának eszköze” –
méltatlankodik nem valami túltoltan szélsőséges hippicsoport, hanem az egyik német kormánypárt utánpótlás-szervezete.
Szorgalmazva, hogy a polgári házasság intézményének megszüntetése mellett (amelynek során a már meglévő házasságokban élőket is értesítenék, hogy dönthetnek, házasok maradnak-e vagy váltanak) tegyék lehetővé mindenki számára, hogy bármilyen konstellációban, egy egyszerű nyilatkozattal „felelősségi közösséget” hozzon létre, majd abból hasonlóan egyszerűen bármikor kiléphessen, egyoldalúan is, természetesen (hogy ez mennyiben meríti ki a „felelősségvállalás” fogalmát, az nem derül ki a szövegből – azt mindenesetre precízen tartalmazza az indítvány, hogy ilyen esetben az anyakönyvi hivatal tájékoztatná a lépésről a „felelősségi közösség” fennmaradó tagját vagy tagjait). A szocdem ifjak azonban mindenkit megnyugtatnak: javaslatuk a „vallási ceremóniákat” nem érinti.
Az illetékes pártbizottság a felvetést egyelőre elnapolta 2027-re – akkor viszont a tervek szerint, legalábbis egy szavazás erejéig egészen komolyan napirendre veszik.
De ne ragadjunk le ennél az indítványnál, hisz akad ott számos egyéb kordokumentum is az ínyenceknek: a párttagok egyebek mellett sürgetik a téli havazás idején erősen hiányosnak bizonyult síkosságmentesítés „feminista és osztálytudatos mobilitási politika” érdekében történő fejlesztését, tárgyalják az indiai munkavállalók németországi kizsákmányolását, továbbá kiállnak a gyerekek közösségimédia-használata mellett, hangsúlyozva, hogy a kiskorúak védelmét sokkal inkább a kapitalista platformok megregulázásával és megfelelő moderálással kell biztosítani –
kitérve arra, hogy az automatikus szűrés azért nem megfelelő, mert az nem egyszer „blokkolja vagy szélsőségesnek minősíti a queer és muszlim tartalmakat”.
Emellett sérelmezik, hogy bár a tartományi CDU–SPD koalíció ígért egy szivárványházat Berlinbe a „queer élet” támogatása és láthatóságának növelése céljából, ez mindeddig nem valósult meg;
egyidejűleg a kreuzbergi szocdemek követelik minden illegális drog dekriminalizálását a saját fogyasztás céljából való birtoklás erejéig, valamint elegendő mennyiségű drogfogyasztási helyiség kialakítását és finanszírozását, hogy ne az utcán kelljen belőnie magát az embernek
– határozottan sürgetve azt is, hogy a berlini SPD(!) helyezzen nyomást a mexikói kormányra a drogháborúban elkövetett gyilkosságok felderítése érdekében.
Aztán ott van még „A feminista emlékezetpolitika erősítése: a FINTA-történelem láthatóvá tétele, kutatásának támogatása, az oktatás megváltoztatása” című beadvány, ahol a „FINTA” a „nők, interszexuálisok, nembinárisok, transzneműek és agender személyek” rövidítése, ami önmagában megérne egy eszmefuttatást (le a „patriarchátussal”, ennek jegyében pedig vegyük egy kalap alá a nőket, a nemi diszfóriában szenvedőket és az „agendereket”, egyformán tekintve őket többszörösen elnyomott szerencsétleneknek; tegyük a nőket egy betűleves részévé, szemben a külön kategóriának tekintett és senkivel össze nem mosott férfiakkal); de sajátos elem az is, hogy az isztambuli egyezmény maradéktalan átültetését sürgető indítványban szereplő összes hivatkozás végén, még az isztambuli egyezményre és a Bundestag oldalára mutató linkek végén is ottfelejtődött a „source=chatgpt.com” megjelölés – az előterjesztő (a kreuzbergi szocdemek küldöttgyűlése) tehát még magát az átültetendő isztambuli egyezményt sem bírta önerőből előkeresni.
A legprecízebb ütemérzékkel viszont mindenképp a neuköllni szocdemek rendelkeznek: ők (nyilván komoly hatáskörüknél fogva) indítványozzák Magyarország uniós tagságból fakadó jogainak elvételét, az összes létező uniós forrás folyósításának leállítását és a magyar kormány utasítását minden „LMBTIQ*-ellenes” jogszabály azonnali hatályon kívül helyezésére. A javaslatot a párt külügyi részlegeihez utalták – izgatottan várhatjuk, milyen verdiktet mondanak majd ki Magyar Péterre.
Nyitókép: dpa Picture-Alliance via AFP