A tilalom azt a célt szolgálja, hogy a különféle rendszerek ezeken az alkalmakon ne politizáljanak.
„Nyilván a FIFA fennállása alatt mindent elkövetett, hogy soha senki egyetlen szavát el ne higgye, és az általa hozott szabályokat fenntartásokkal kezelje, de azt hiszem, a politikai állásfoglalások tilalmát és annak okát sikerült teljesen félreérteni és félremagyarázni. Látom, megy a mókázás, hogy a szivárványos szimbólum eltüntetése után mi lesz a következő. Betiltják a címereket, a himnuszokat, a pályaszéli reklámokat? Nagyon vicces, csak éppen semmi köze az intézkedéshez.
Arról van szó, hogy a FIFA és a többi nagy nemzetközi sportszervezet égisze alatt tartott eseményekre a legkülönfélébb helyekről érkeznek a csapatok, a versenyzők - és nem csupán demokratikus jogállamokból. Bármekkora sztárok is lehetnek egyes sportolók, nem egyszer kiszolgáltatottak saját rezsimjüknek. A tilalom azt a célt szolgálja, hogy a legkülönfélébb rendszerek legalább ezeken az alkalmakon ne tudják használni a nekik alávetett idolokat politikájuk, ideológiájuk népszerűsítésére.
Képzeljük már el, hogy a 2010-es vébére kijutott Észak-Korea szíve szerint milyen üzeneteket helyezett volna el a válogatott mezén. Vagy a muszlim országokból érkezők - akik nem csupán az államuknak, de sokszor a közvéleményüknek is kiszolgáltatottak -, milyen állásfoglalásokat közvetítenének bármilyen konfliktusban, amely az iszlámot is érinti.
Ettől még ezek a szabályok áthághatók, demonstratíven megszeghetők, az emberi jogi mozgalmak megannyi példát mutattak erre, amikor az egyén személyében vállal az elveiért kockázatot, veszélyezteti karrierjét, vállalja a kiközösítést. A katari melegek helyzete éppenséggel szolgáltathatna okot ilyesmire.
Ám az, hogy a legnagyobb jólétben élő szupersztárok nem reszkíroztatnak semmit, legföljebb a szövetségük kifizeti a büntetést, viszont otthon vállveregetés, állami kitüntetés, busás szponzori pénz várja őket, az nem karakán kiállás, nem bátorság, hanem stréberkedés.”
Nyitókép: Mandiner Archív
Magyar Péter a korábbi baloldali elit által használt kommunikációs stílusra állt át, vélhetően azt remélve, hogy ez majd kihúzza a pártot a gödörből. Ez azonban egy kétélű fegyver.
Gyógyír gyanánt legalább ennyi...
Kabaréba illő gólok és hihetetlen történetek.
Tudálékos hozzászóloknak: a magyar jog bőségesen, túl bőségesen is ad lehetőséget rágalmakkal szembeni föllépésre.
Még a végén árnyalódna a „mindenki azt mérte, hogy” közhangulat.
Szóval ezt a jelenséget úgy hívják, hogy ejaculatio praecox, és igen sokan produkálják mostanság.
A mámorító lüktetése a létezésnek és nem létezésnek, ez maga az Isten.
Beszéde végén a nagy világnyelveken áldott karácsonyt kívánt, majd latinul Urbi et Orbi áldását adta Rómára és a világra.
