„Fürjes Balázs ismét megmerítkezett a Léthé feledést hozó vizében, tett néhány karcsapást az amnézia hullámaiban, majd kijövet a vízből, levezetésként szemforgatott egy kiadósat. Baranyi Krisztinához írott újabb levelében az alábbiakat vetette papírra: »Ahogy a politikai kínálatból a választók jogosultak választani és ők osztják el az arányokat, úgy a sajtótermékek zsűrizése meggyőződésem szerint az olvasókra, nézőkre és hallgatókra tartozik.«
Tudom, Baranyi Krisztina más megfontolások alapján tesz és dönt, nehéz a polgármesterek sorsa, miegyéb, de én egészen biztosan nem ülnék le ezzel az emberrel beszélgetni. A beszélgetés alapfeltétele ugyanis nem az, hogy egyetértsünk, hanem az, hogy a fogalmi készletünk, amelyet megvitatni kívánunk, azonos legyen. Ha Fürjes teljes meggyőződéssel mondja a villanyóráról, hogy az egy búvárszemüveg, a kazánházról, hogy az egy Stradivari-hegedű és a bokszkesztyűről, hogy az a királyné nyakéke, minden beszélgetés csak látszat, porhintés és teljesen értelmetlen erőlködés, amely legfeljebb arra jó, hogy azt a látszatot keltsük, mintha két legitim álláspont csapna össze, s az igazság valahol a kettő között, félúton tanyázna.”
Nyitókép: Facebook